Csontváry-Kosztka Tivadar jubileumi kiállítása Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Átmenet a gyógyszerészetből a festészetbe" címmel Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) rendhagyó élettörténete, amelynek jubileumi kiállítása április 13. óta látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban, augusztus 1-jétől pedig Pécsett.
Az egyik legkülönlegesebb és legjelentősebb magyar festő. 170 éve született Kisszebenben (a Felvidéken), ugyanabban az évben, mint van Gogh. Sorsukban és bizonyos mértékig személyiségükben is van némi rokonság a két festő között.
E művészeti problémák némelyike – mint például a divizionizmus és a dekoratív szintézis összeegyeztetése – a francia posztimpresszionizmusnak is problémája volt.
Egyes műveinek naiv hangvétele Henri Rousseau magyar megfelelőjévé teszi, szimbolizmusa James Ensorra és a szürrealizmusra emlékeztet, az Emberiség tragikus sorsai – az expresszionizmusra emlékeztetnek.
Mégsem azonosítható egyik müvészeti irányzattal.
Műveit precízen készítette el. Ismerjük például a Vihar a Hortobágyon ") című művének, első
nagyobb formátumú festményének keletkezését.
Még 1903-ban Jajcén (Bosznia) tartózkodott, ahol a vízesést festette. Felvette a kapcsolatot Haranghy
György fotóművésszel (Debrecen), és sok kérdést tett fel neki a Hortobágyról, a pusztáról.
Csontváry 1903. július elején Jajcéről Debrecenbe küldött levelet a fotográfusnak, akit személyesen
nem ismert. Levelében azt írta, hogy a közeljövőben szeretné megfesteni a Hortobágy pusztáját, és
mivel hallott a kiváló Hortobágyi fotós fotói, szeretne tőle további információkat kérni.
Mi a fő motívuma a pusztának, hogyan és mikor a legjobb festeni? Azt is felveti, hogy még a
postaköltséget is kifizetné, ha a fotós küldene neki képeket, de ha úgy gondolja, hogy helyben, a
helyszínen lenne célszerűbb megmutatni neki az eredeti hangulatot, akkor szívesen meglátogatná
Debrecenben. Az eredmény egy impozáns mű a Hortobágyról, a jellegzetes kilenclyukú híddal.
Sokan úgy gondolják, hogy festményei túlméretezettek.
Az egész kiállítás csúcspontja minden bizonnyal két legfontosabb, egyébként Pécsett és Budapesten
külön-külön függő művének – „A magányos cédrus“ és“ A zarándoklat a libanoni cédrusokhoz“ –
találkozása.
2
Az 1907-ben a libanoni cédrusokhoz tesz utazást: erőteljesen szárnyaló, képtelenné tévő, az eget vele
megörökítő, mégis élet és halál és magány között váltakozva. A magányos cédrus szinte
szürrealisztikusan jelenik meg az intenzív világoszöld ellenfényben. Az ég csak addig ér, ameddig a
cédrus ágai érnek, ez a fa a kezdet és a vég.
A másik cédrus viszont magasztos, védelmező és szinte misztikus a mély éjszakai kékkel. Itt a
zsenialitása teljes mértékben kifejeződik. Itt egyesíti a teremtést, a dinamizmust és a metafizikát.
Mindig is lenyűgözte a müveszt a vízesések természetes dinamikája, ami számos művében, például a
Jajce-vízesésben vagy a Schaffhausen melletti Rajna-vízesésben is kifejezésre jut.
Megfestette a mostari régi hidat is.
Mint sok festőtársa előtte, különösen az impresszionizmusban, Csontváry is fáradhatatlanul kereste a
fényt. Beutazta az akkor még nagyobb Magyarország különböző vidékeit egészen az Adriáig, és
tovább utazott Olaszországba, Szicíliába, Görögországba és a Szentföldre. Ennek során talált rá a
világító színekre, amelyeket nemcsak az általa bejárt helyek, például a szicíliai Taormina buja
jeleneteihez használt, hanem még drámai éjszakai jelenetekhez is, mint például a“Telihold Taormina
felett“ című festményében.
3
A múzeumban aztán egy lépcsőn keresztül jutunk el Baalbek című monumentális festményéhez,
amelyet a legjobb esetben is csak a lépcsőházból lehet még teljes egészében szemügyre venni. De
érdemes közelebbről is szemügyre venni néhány részletet. Baalbek templomegyüttesei egyébként
Libanonban találhatóak, és 1984 óta az UNESCO világörökség része.
Az Öreg halász kisebb Csontváry fő műveinél, de azon kevesek egyike, ahol az emberábrázolás
dominál, és abban is ritkaság, hogy különösen komor, szorongó, nyugtalanító mű: a halász úgy áll a
viharos parton, mint egy néma szikla, a lét egyetlen tekintetbe sűrített szimbóluma. Különleges
csavar, szinte ördögi trükk, hogy ha a képet képzeletbeli középvonala mentén kettéosztjuk, a
megkettőződés, jobbra és balra tükrözve két új festményt eredményez, amelyek mindegyike önálló
műként áll a helyén.
Művei nem csupán korai festői törekvéseinek eklektikus összefoglalása, hiszen Csontváry Kosztka
azon művészek közé tartozik, akik személyes stílust teremtettek. Kortársaihoz sokféle kapcsolat fűzte.
A „ müvészeket“ akik a barlangok falait festették rokonainak érzi; a pszichotikus megalománia, amely
arra készteti, hogy Raffaell-hez hasonlítsa magát; a japánokra emlékeztető dekoratív vonaljátéka; és
azok a túláradó fantasztikus színek, perzsa miniatúrák.
Csontváry Kosztka Tivadar 41 éves koráig sikeres gyógyszerész volt.
Művészettörténet nagy korszakaival éppoly szoros kapcsolatban állt, mint a mi korunkkal.
Csontváry Kosztka Tivadar kiemelkedő magyar festő, akit Picasso is nagyrabecsült!
Csontváry Kosztka Tivadar az elmúlt évtizedekben – sok év feledésbe merülés után – igazi nemzeti
hőssé vált. Minden adottsága megvan hozzá: csak a kora után ünnepelték, kánonja nemcsak
látványos, hanem egyedülálló is, és kortársai a magyar társadalomban úgy kezelték, mint minden
későbbi nemzeti hőst: Kigúnyolták és megalázták.
Amikor 1919-ben meghalt, testvére, de mindenekelőtt Gerlóczy Gedeon építész megmentette és
otthonában őrizte festményeit.
Csontváry-Kosztka sírját 1953-ban felszámolták az Óbudai temetőben.
Műveiből csak 1958-ban rendeztek először nagyszabású kiállítást Székesfehérváron.
4
1975-ben Pécsett létrehozták a Csontváry Kosztka Tivadar Múzeumot.
Németh Lajos művészettörténész Csontváry Kosztka Tivadarról írt tanulmányai a Csontváry-kutatás
alapművei, amelyeket több nyelvre (angol, francia, román, román, német stb.) lefordítottak.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) síremléke ma a budapesti Kerepesi temetőben található.
Egyidejüleg a várban,a Nemzeti Galériában Gulácsy Lajos, Munkácsy, Mednyánszky, Rippl-Rónai és
mások festményeiből látható kiállítás.
Makovitzky József