Útkeresés a jövőbe – Betakarított tanulmányok, értekezések, értékelések. Ezzel a címmel jelent meg Deák Ernő Európa-érmes bécsi újságíró új, 900 olalas kötete. A művet a budapesti Aranytíz központ lovagtermében mutatták be. A Bécsi Napló legendás főszerkesztőjét kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Főszerkesztő úr, miért fontos az, hogy egy újságíró a jövőbe vezető ösvényre lépjen, és könyvekben is nyomot hagyjon az utókornak?
– Lényegében szürke hétköznapokból, banalitásokból áll az emberi élet. Mindez szerencsés eset, a rendkívüli események ugyanis arra engednek következtetni, hogy drámai fordulatokat, sőt tragédiákat is rejtegetnek a hétköznapok. Éppenséggel mégis a rendkívüli események azok, amik tartósan rányomják bélyegüket életünkre. Az ezekből adódó tanulságok jövőbe mutató ösvények. Feljegyzésük azért fontos, hogy kellőképpen ügyeljünk rájuk.
Ezek különös értéke abban rejlik, hogy akár ösztönösen is az íródeák még ha naplót vezet is, tulajdonképpen másoknak írja, ami az egyén és közösség közötti legfontosabb kapocs.
A jövő útjaira vet fényt az Európa-érmes Deák Ernő kötete – becsinaplo.eu
– Bécs részben mindig is magyar város volt, miért és hogyan kell ezt tudatosítanunk Lajtán inneni magyarjainkban is?
–A megállapítás találó, csakhogy a legtöbb magyar ezt nem veszi figyelembe. Történészként nekem is nem csekély idő- és energiabefektetésbe került, míg sikerült fényt deríteni a magyar Bécs igen gazdag múltjára. Sajnos máig nem sikerült ezt könyvben megírni, bár nagyon sok adattal szolgálhatunk nemcsak az ausztriai, de a Lajtán inneni magyarjainknak is. Nem hiába mondta Habsburg Ottó első itteni eladásában: Mi magyarok sohasem voltunk idegenek Bécsben. Tehát illik ilyen szemmel tekinteni az osztrák fővárost, amely a magyar királyok rezidenciájaként évszázadokon keresztül a magyar királyság székesfővárosának egész sor feladatkörét látta el.
A teljes interjú.
Címkép: Botár Gergely felvétele