A magyar társadalom érdeklődő része megnyugvással, megelégedéssel fogadta a hírt, amin mit sem változtat Gyurcsányék nem tetszése, fenyegetőzése.
14 év kínkeserves igazságügyi (bírósági) kínlódás után véget ért az un. Budaházy – ügy. Pontosabban büntető ügy, ami az egyik legsúlyosabb, terrorcselekmény váddal, 18 vádlottal, 100 évnél is több fegyház büntetések kiszabásával fejeződött be. A kiszabott évek számát végül jelentősen csökkentve, de végrehajtható szabadságvesztés büntetésekkel, jogerős ítélettel.
Az elmúlt hónapokban már számos köztiszteletben álló közéleti személyiség, nagytekintélyű méltóság petícióban kérte a köztársasági elnököt, hogy gyakorolja a kegyelmi jogkörét az elítéltek érdekében.
Ennek a kérésnek tett eleget a Köztársasági Elnök és az ellenjegyzésével az Igazságügyi Miniszter, amelyhez Ferenc pápa magyarországi látogatása adott jó apropót.
Talán nem mindenki tudja (esetleg maguk érintettek sem), hogy az elnöki kegyelem az elítélteket nem mentette fel a jogerős ítélettel megállapított bűncselekmények elkövetése alól. Vagyis a kegyelembe részesített elítéltek nem ártatlanok. „Csak” az történt, hogy a társadalom nevében két magas rangú közjogi méltóság ( jelesül két asszony) ügy döntött, hogy néhány bűnös elítéltnek megbocsát, mert az ügyük 14 éves kálváriája, a már előzetes letartóztatásban, házi őrizetben és börtönben eltöltött idejük, a családi körülményeik, a társadalomba való sikeres visszailleszkedésük reménye, stb. alapján ez jogos egyéni és társadalmi érdek.
Sajnálatos módon Budaházy György már a szabadulását követő interjújában az ellenük lefolytatott és jogerős szabadságvesztéssel zárult büntető ügyet „koncepciós pernek” minősítette, ami más szóval azt jelenti, hogy szerinte ártatlanul ítélték el őt és a társait. Ők nem bűnösök, hanem az igazságszolgáltatás áldozatai, de legalább is ő, Budaházy György, aki „nem csinált semmit”.
Viszont a köztársasági elnöki kegyelmet csak olyan elítélt kaphat, akit a bíróság a terhére rótt bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt. Ha az elítélt ártatlan, akkor nem lehet kegyelembe részesíteni, hanem fel kell menteni az ellene emelt vád alól és minden további büntető jogkövetkezmény alól mentesíteni kell. Jelen esetben azonban ilyesmiről szó sincs.
Budaházy az elmúlt 14 évben következetesen azt hangoztatta, hogy ő ártatlan és koncepciós eljárás áldozata. Ebben az sem zavarta, hogy a vádirat és a jogerős ítélet megállapítása szerint ő volt a Hunnia Mozgalom vezetője, sőt annak „katonai szárnya”, a terrorcselekménynek minősített akciókat végrehajtó a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg főparancsnoka is.
Mindez aggodalomra ad okot, mert ha Budaházy György még mindig nem látja be, hogy mekkora hibát vétett és ezzel hány jóravaló, jó szándékú ember sodort bajba, beleértve a saját családját is, akkor joggal tarthatunk attól a nyilatkozatában tett ígéretétől, hogy a köztársasági elnöki kegyelmet igyekszik a haza szolgálatában meghálálni. Ugyanis a vezetésével működött Hunnia Mozgalom és „katonai szárnya” is az elkövetett bűncselekményekkel a hazát kívánta szolgálni.
Mindenkinek az lenne a jó, ha a jövőben Budaházy György távol tartaná magát az aktív politizálástól, amit bizonyára a Köztársasági Elnök és a Magyar Haza is megnyugvással fogadna.
Dr. Somogyi János