Reménysugár blackout helyett

A természet- vagy műszaki tudományokban jártas polgárok számára megdöbbentő az ökológiai problémákról folyó naiv vitákat hallgatni a médiában és a Parlamentben, vagy az EU ellentmondásos döntéseit követni.  Gondolkodó polgárok meggyőződése szerint könnyebb a jövő kihívásaival szemben józansággal megbirkózni, mint túlfűtött érzelmekkel.

Természettudományos foglalkozású ember nem tagadója sem a klímaváltozásnak, sem a Föld ökológiai problémáinak. Minden jóérzésű embernek szívügye az emberiség a jövője. De éppen ezért sokakban vetődik fel a kérdés, hogy hatásosak-e egyáltalán a politikusok nagyívű tervei a világ megmentésére?

A tudás a felismert valóság. A tudomány a mérhető, objektív összefüggések kutatásával foglalkozik. Mint a természet megismerésének módszere nem vállal morális felelősséget, sem humanisztikus elkötelezettséget. A természettudomány teljesen érték- és ideológiamentes. Eredményeket szolgáltat, de nem írja elő a társadalomnak az eredményekre vonatkozó válaszát.

A tudomány tényekre és nem véleményekre épül.

A tudósok nem írják elő, hogy mit kell gondolni, hanem azt, hogy hogyan kell gondolkodni. Klímakutatás objektív tudomány.

Az újságírás központi feladata a felvilágosítás hírközléssel, és nem a hittérítés. Mivel a nyilvánosság számára a tudományosan bizonyított eredmény nem világos és egyértelmű, a mediális felületen kényszeredetten erősen rövidített formájában jelenik meg az, amit a tudományos világ kutat. A klímakutatókkal folytatott személyes vitákban a becsléseik kevésbé riasztóak, extrémek és kényszerítőek, mint amit a polgár az újság- és online, Podcasts vagy televíziós riportokban a világ állapotáról hall vagy olvas. Nem csak újságírók, hanem Youtuberek, Bloggerek igyekeznek a közösségük érdeklődését megnyerni.

A felületes olvasót és hallgatót könnyű a valóság eltorzított érzékeléséhez félrevezetni.

A híradások szóhasználata a környezet- és a klímavédelem témájában is egyre drámaibb. Klímaváltozás helyett gyakran a manipulatív klímaválság, klíma-szükségállapot és Föld forrósodása szavakat használják.

A politikusok olyan döntéseket hoznak, amelyeket nem képesek sem végéig átgondolni és se az intézkedések hatásait kiszámítani. A jelenlegi zöld „alagútlátás”, amely az egész világ megmentésére irányul – utópisztikus próbálkozás. A múlt társadalmi utópiái azt mutatják, hogy a végén pontosan annak az ellentétje következik be, mint amire eredetileg törekedett. Klímapolitika szubjektív, homályos és alkutárgyát képező vitatéma a közéletben.   

Téveszmék, gondolatcsapdák és illúziók 

A Párizsi Klímakonferencia 2015-ben kitűzte a felmelegedés maximális mértékét 1,5 °C-ra önkényesen és tudománytalanul. A politikusok és a klímaaktivisták által kötött egyezmény célja volt a vizionált „fundamentális katasztrófa” elkerülése. A Világ Klímatanácsának szakértői szerint ennek a célnak az elérése az emberiség utópisztikus nagyságú erőforrásának ráfordítását igényelné. A gondolkodási csapda folytatásaként kezdetét vette a civilizáció működtetését szolgáló műszaki létesítmények betiltása.

A betiltás teljesen abszurd politikája (atomerőművek, belsőégésű motorok, szén, földgáz kiiktatása) hasonlít a kormányozhatatlanná vált gépjárműhöz, amely egy szakadék felé száguld. Természetesen lehet a fékbe taposni és lassítani. De lehet arra a meggyőződésre is jutni, hogy már túl késő és jobb lenne a maradék időt inkább egy szárny, vagy ernyő fejlesztésre fordítani. 

A jövőalakítás értelmes stratégiájának alapelve: fékek helyett szárnyakat építeni! Nem lenne értelmesebb az alkalmazkodást a klímaváltozáshoz előnyben részesíteni a klímaváltozás megállításának reménytelen próbálkozása helyett?

Jelenleg a „fékezés” koncepciója érvényesül, amely meggyengíti a fundamentális fontos energiaellátási szektort és károsítja a társadalom gazdasági potenciálját. A zöld politika az atomerőművek és a szénbányák leállításával leugrott a tetőről és remélte, hogy a landolásig megtanul repülni. 

A józanész parancsa a politika számára kötelező „cselekvési-maximumot” ír elő:                                                Működő műszaki berendezéseket csak akkor szabad leépíteni, amikor már a „zöld” berendezések valóban teljes üzemképességgel, sokszorosíthatóan, gazdaságosan vállalható alternatívaként rendelkezésre állnak. (Mielőtt egy régi kórházat lebontanak, fel kell építeni egy újat!) 

A sikeres stratégia meghatározásához érdemes az eddigi terápiák eredményességét kritikusan megvizsgálni. 1992-ben Rio de Janeiroban próbálkozott a világközösség a Föld felmelegedését csökkenteni. 30 év alatt számtalan klímakonferencia, egyezmény és önkorlátozás ellenére a CO2-kibocsájtás nagyobb, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben a klímapolitika eredménytelennek bizonyult. Ehhez az értékeléshez jutott még az ENSZ is 2019-ben. Ennek ellenére elmaradt a klímapolitika megváltoztatása.

A klíma– és a környezetvédelem két teljesen különböző terület. Klímagáz (széndioxid, vízgőz, metán, kéjgáz stb.) nem egyenlő a légszennyeződéssel (gázok, korom-, gumi-, fémkopás részecskék). 

A környezetvédelem konkrét intézkedések összessége a károsított természet (műanyaghulladék a folyókban, fák tarvágása, olajszennyeződés stb.) rehabilitációjára. A környezetvédelem sikertörténet.

Ezzel szemben a klímavédelemnél nehéz pontosan meghatározni, hogy mit kell védeni, megőrizni vagy megmenteni. Minél gyakoribb a világklímát stabilizáló sikertelen próbálkozások száma, annál hevesebbek a követelmények és a jól hangzó marketing szólamok a szolár- és szélturbinaparkok telepítésére.  

A fenntarthatóság definíciója kimondja: „a ma élő emberek szükségleteinek kielégítése úgy valósuljon meg, hogy a jövő nemzedéke képes legyen a szükségletének fedezésére”. A megfogalmazás nem árulja el, hogy milyen szükségletei lesznek az utódoknak.  

Az ökológiai áramtermelésnél a klímatudatos polgár kényszeredetten szembesül a dilemmával. A vékonyrétegű szolár modulok tartalmaznak kadmium tellurid és erősen mérgező ólomvegyületeket, amelyek különleges hulladékkezelést igényelnek. A szélturbina lapátjai üvegfázisú-szénszálas műanyagok epoxigyanta, PVC és poliuretánok- szivacsos összetételűek, már kisebb mennyiségben rákkeltő hatást gyakorol. A szélturbinába beépített szupermágnes nagy mennyiségben tartalmaz neodymot (ritka földfém), amelynek a kiaknázásánál veszélyes mérgező anyagok maradnak vissza a környezetben. A szélturbinaparkokban évente 8500 denevér és egerészölyv esik áldozatul.

A tisztán megújuló energiára épülő villamos áram termelése is illúzió, mert szolár- és szélparkoknak nincs hálózatot stabilizáció funkciójuk. Már rövid túl- vagy csökkent termelésnél növekszik vagy csökken a hálózati frekvencia. Az ingadozási maximális kilengése 0,2 Hertz lehet. A villamosáram gazdaságos tárolása ma még megoldatlan feladat. 

Minél nagyobb a megújuló energiarészesedés az áramellátásban, annál több szabályozható gázüzemeltetésű hőerőmű üzembeállítása szükséges. Az energia kölcsönösen kiegészítő funkciója rövid másodperces és hosszú évszakos időkben elkerülhetetlen. 

A műszaki megoldás elvileg ismert. A megvalósítás alapfeltétele a megújuló energia tárolása és a villamos áram vezetékhálózatának átépítése digitális hálózattá. Ez még Németország számára is egy herkulesi feladatnak mutatkozik a 2 millió km (a Föld és a Hold távolságának ötszöröse) hosszú vezetékrendszerrel.                                                                                                                                                                                                   Black Out következtében leállna a városi közlekedés (közlekedési lámpák nélkül), az eladás megakadna, mert a regiszterkasszák nem működnének, leállna a vasúti, a légi közlekedés, a háztatások világítása, fűtése és hűtése, a főzés, mosás, szárítás tárolás, takarítás, tisztálkodás, vízellátás stb. 

Nem elhanyagolható a szélturbina park telepítési igénye. Amig a közepes nagyságú atomerőmű 11 TWh energiát termel 1,4 km2 területen, addig a szélpark 3000 turbinával 750 km2 földfelületet foglal el (a műszakilag előírt távolság betartásánál). A szolár-park területigénye ennél jelentősen nagyobb. 

A mai világban az ideológia és az üzleti érdekek határozzák meg a technológia haladásának irányát. Az utópia elérhetetlen célokat tűz ki, amelyben sok ember hisz. Ilyen például a világbéke, az ingyenes energia vagy az egyensúly az emberi aktivitás és a természet között. Az utópiák előbb vagy utóbb kollektív kényszerben végződnek. Minden társadalmi utópia a realitáson vallott kudarcot. Az üzleti érdek mindig a versenyelőny megszerzésére irányul. A vesztésre álló üzletfél megváltoztatja a versenyterepet.

Az EU az elektromosautót zéró emisszióval értékelte tévesen vagy tudatosan, minden tudományos előtanulmány nélkül. Az akkumulátor értéktermelő lánca az elektróda gyártásához szükséges nyersanyagok (lítium, kobalt) kiaknázásától kezdve az akkumulátor szén-dioxid terhelt előállításán keresztül, az ártalmas hulladék kezeléséig ökológiai szempontból a belsőégésűmotor kétséges alternatívája. Teljesen átgondolatlan, hogy mi történik az akkumulátor hulladékhegyekkel és milyen energiahordozóból lehet a feltöltésükhöz szükséges villamosáramot a fosszilis energia helyettesítésére megtermelni? Az e-autók eladását lehet ugyan nagylelkű szubvenciókkal mesterségesen attraktívvá tenni, de az időrabló betankolás és az akkulemerülés féleleme (angolul: anxiety), a magas vásárlási ár és a hiányzó tankolóállomáshálózat akadályozza a technológiai áttörést. 

Alternatíva és lokális megoldások 

Sok kiváló újítást és forradalmi találmányt a szemléletváltás tette megvalósíthatóvá. A világ megmentésére irányuló törekvésnél hiányzik a perspektívaváltás, amely egyszerűbb koncepciót kínál. Ilyen szemléletváltás alkalmazkodás a megállítása helyett. Az ember a legalkalmazkodóbb képességű élőlény a Földön. A jégkorszakban a kőbaltás ember a tűz használatával és az állati bundába öltözve sikeresen alkalmazkodott a hideghez. A mamut, a kardfogú tigris és az óriás lajhár ezzel szemben kihaltak. Emberek letelepedtek életellenes tájakon is, a jéghideg Szibériában ugyanúgy, mint a forró Száhel övezetben.  

A világot nem globális problémamegoldások, hanem lokális civilizációk felfedezési (sumér városállamokban Kr.e. 3500 földművelés, Levantei írás, egyiptomi öntözés, görög-római civilizáció, tudomány, demokrácia, jog stb.) gazdagították. 

Az oktatási intézmények szellemisége

Uralkodó téves nézet a civilizált világban, hogy az élet egyre rosszabbá válik. Tényekkel bizonyítható ennek az ellentéte. Száz év alatt az átlagos életkor 30 évvel meghosszabbodott. A lakások többségében nem volt fürdőszoba és illemhely. Hiányoztak a háztartási gépek és a fűtés és főzés szén-, vagy fatüzeléssel történt. A gyerekbénulásnak nem volt ellenszere. Érdekes módon az óriási fejlődés az általánosan kiépített áram-, ivóvízszolgáltatás, a csatornázás, a folyók tisztulása nem vezetett ahhoz, hogy az emberek a jövőbe pozitívan és öntudatosan tekintsenek. Minél egészségesebb, tisztább és jobb lett az ember életkörnyezete, annál aggódóbb és pesszimistává vált az alaphangulat. Az »utolsó generáció« sötét jóslatokkal hirdeti a világ végét.  A radikális klímaaktivisták szövetkezése azt a célt követi, hogy a civil engedetlenség eszközével zsarolja a kormányokat radikális klímavédelmi intézkedések végrehajtására.

A tudomány, a képzés nem csak a jólét motorjai, hanem a világ humán, szociális és fenntartható fejlődésének a formálója is. 

Ma az oktatási intézmények többségében is a pesszimista szemlélet uralkodott el. Ahol az iskola túlnyomóan veszélyeket, kockázatokat és aggályokat közvetít, ott elveszti a diák a bátorságát és megfosztja a reális bizakodó gondolkodástól. Az oktatásban is szükséges a szemléletváltás. 

A felsőoktatási intézményekben nyílt légkört kell teremteni, ahol a korszak aktuális problémáit dogmamentesen és kíváncsian megvitathatják, minden előítélet nélkül kérdéseket lehet feltenni és nem előre megfogalmazott válaszokat adni. Olyan oktatókra van szükség, akik tanítják, hogy lehet tévedni

A diákoknál elterjedt a vizsgára készülés sikeres gyakorlata „bemagolni, felmondani és elfelejteni”. A fiatalok gondolkodási kultúrája így nem tud kifejlődni. A modern egyetemek a hallgatóikat arra tanítják, hogy hogyan kell gondolkodni és nem arra, hogy mit kell gondolniuk.

A bürokrácia az egyetemek falai közé is beférkőzött.                                                                                                                     A Tíz Parancsolat Isten morális törvényei az emberiség számára 279 szót tartalmaz, az USA Függetlenségi Nyilatkozata 300-t és az EU rendelkezése a banánimportra több százezret. Az EU elrettentő példa a túlburjánzó bürokráciára, amely tanulságként szolgálhat az egyetemi élet szabályozására is. 

A bürokrácia mértéke minden szervezet hatékonyságának jellemzője. Pascal közgazdász a 19 század közepén furcsa összefüggést fedezett fel a Royal Navy hajói számának csökkenése és a tengerészeti minisztériumban foglalkoztatottak létszámnövekedése között. Kiszámította a tendencia fennmaradásánál, hogy egy évszázad alatt Anglia egész lakossága a tengerészeti minisztériumban találna foglalkoztatást az egyetlen még megmaradt hajó ügyeinek kezelésére.

A jelenlegi heves vita a klíma- és környezetvédelmi témákban nem a jobb- és baloldal, sem a konzervatívok és a progresszívok között zajlik. Némely idealista elképzelés a világról, klímavédelem, energiaszolgáltatás nem egyeztethető össze a természettudományos és ökonómiai törvényekkel. Itt az utópisták és a realisták ütköznek össze.  Az az ember, aki a világot meg akarja menteni, annak a vágyát összhangba kell hoznia a fizikai realitással. 

A haladás nem vak jövőbe vetett hit. Számos területen már ma is realitás.  

  • 2016-ban felfedeztek a tudósok műanyaggal táplálkozó baktériumokat. Kilátás nyílt a globális műanyagprobléma megoldására.
  • 2020-ban a magfúziós reaktor ITER a francia Cadarache-ben a végéhez ért. 2022-ben az USA-ban és Nagy-Britanniában sikerült az áttörés a Nap-ban folyó magas hőmérsékletű (70 millió °C) magfúziót a Földön megvalósítani. Ezzel kiváló lehetőség nyílik rádióaktivitásmentes, CO2 kibocsájtás nélkül szabályozott termonukleáris energiát kimeríthetetlen mennyiségben a következő évtizedekben termelni.
  • Az Arizona State University-ben sikerült speciális műgyantát kifejleszteni, amely CO2-t a levegőből kiszűrni olyan hatásfokkal, amely a virágokénál és más növényekénél 1000-szer nagyobb.
  • Az utóbbi években sikerült növénytermesztőknek búza- és rizsfajtákat nemesíteni, amelyek szárazságtűrők és gombafertőzésekkel szemben ellenállók. Ez nagy alkalmazkodási potenciált jelent a jövő klímaváltozásaira. 

Ha az aktuális felsorolást az egyetem falán folyamatosan vezetik, akkor előáll a bizakodó közösségi hangulat, amely a tagjait önálló gondolkodásra készteti, hogy ezt ne kelljen másokra bízniuk. 

Prof. Dr. Anisits Ferenc

Kép: timesofindia.indiatimes.com