A Szovjetunió Alkotmánya „Nem tudja megvédeni a más nemzetiségű oroszországi lakosságot a tősgyökeres orosz, a soviniszta nagyorosz – lényegében erőszakos gazember – támadásától, mint amilyen a tipikus orosz bürokrata” – írta Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) 1922-ben. A mondatot az Orosz nagyhatalmi politika 1905–2021 című, most megjelent könyvében idézi Gecse Géza történész. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Tanár úr, a cári hatalom ellen 1917-ben eredményes puccsot vezénylő Lenin úgy fogalmazott: „Egészen biztos, hogy a szovjet meg a szovjet érzelmű munkások, akiknek a százalékaránya igen csekély, úgy fognak belefulladni a nagyorosz soviniszta szemétnek ebbe a tengerébe, mint légy a tejbe.” A terrorista-forradalmárnak nem szállt fejébe a dicsőség: őrizte szoros kapcsolatát a valósággal. Ez hogyan sikerülhetett neki?
– A bolsevik párt 1914-től kezdődően következetesen nihilista álláspontot foglalt el a cár által magáévá tett orosz pánszláv nacionalizmussal szemben, ami az első világháborúban lejáratta magát. Az Ideiglenes Kormány polgári pártjai, köztük a legnépszerűbb eszerek viszont továbbra is háborúpártiak maradtak, annak ellenére, hogy a közhangulat az év elejétől békepárti volt.
A polgári pártok csak a Kerenszkij-offenzíva után járatódtak le, amikor halottban és sebesültben az oroszok 400 000 főt vesztettek a központi hatalmak 50 000 fős veszteségével szemben. Szubjektív okok miatt is elképesztő mértékben erősödött a bolsevikok népszerűsége!
A teljes interjú.