Felemelték a székelyek a magyarok álmát

Makfalvi küldöttség a halottak és élők határmezsgyéjén.

Tard, 2022.szeptember 16-18.

A szeretet és összetartozás mérföldköve lett Tard, ez a borsodi kicsi község, Mezőkövesdtől 10 kilométernyi távolságban, miután testvérének fogadta  Székelyföld tündökletes települését, Makfalvát, ahol Dózsa György érlelte 25 éven át a lázadó, majd felnégyelt hős diadalát. Teremtő, múlt temető, de a feltámadás részlete is ez.

Az együttműködést egy tardi temető alapozta meg. Többnyire székely halottakkal, akik az oroszokat itt próbálták meg feltartóztatni, ezen az átjárón. Maros-Torda katonáit távol, bár lélekben nagyon is közel, Tordán várta haza valaki és itt haltak hősi halált. A székely hadosztály részei voltak. Így leltek otthonra és vigyázzák halálukban is a völgyben elterülő tardiakat a tordai katonák. 

Örkény István 1947-es országjáró útja során az Időrendben című kötetének a 157-162. oldalán a tardiak háború utáni életéről ír, fókuszálva a dombtetőn álló 14 keresztre is: Csendben álltunk ott hárman a rekkenő vasárnapi melegben, a tizennégy szomorú sír előtt-írja Örkény, mikor elvetődött Tardra.

Most, szeptemberben huszonhárman álltunk az esős őszben, de melegített mindenkit a gondolat, hogy a szomorú sírok lakói most már dédelgető bölcsőben vannak, mert a székely halottak hazataláltak, Kiss Mátyás népi iparművész 64 vármegye földjét szórta ki a sírokra, míg Daragó Károly fájdalmas dallamot fújt és egy dalt énekelt, olyat, amibe belesajdult a szív.

Szikszai Imre, a település szellemi vezére, a 20. század szögletes és tragikus történelmét idézve helyezte szívünkre a tardi katonák sorsvállalását és értelmetlen szörnyű halálát, mely a 20 év körüli fiatalok életmegszakadásában nagyítódik fel igazán. 

A gyorsan növő gyomok közül a gyakran kimentő szolgálatot végző Vaskó-Vasas László szerényen gyülekezet soraiból csak annyit szólt: a gyom, ha ellepi az emlékezést, abban az emlékezők is vétkesek, mert ki kell takarítani a selejtet, hogy az igaz történet felragyogjon!

Kleszó Tibor Tard, és Vass Imre Makfalva polgármestere rövid beszéd után megilletődve helyezte el az emlékezés koszorúját.

A dombtetőn 14 kereszt áll, 14 sírhalom, átkötve frissen vasalt nemzeti szalagokkal, melyeket a sírok önkéntes karbantartója, Vaskó-Vasas László köt fel újra és újra. Így leltek otthonra és vigyázzák halálukban is a völgyben elterülő tardiakat a tordai katonák. Említsük meg a nevüket: Bakos András, Banga János, Győri Gyula, Ilyjes Ferenc,  Kiss József, Kovács Mihály, Kozma Mihály, Lipták Mátyás, Németh László, Pallér János, Sámuel Béla, Stefanics János, Valter Péter, Vári Nagy József. Ők védték Coburg herceg hitbizományát, Tardot.

Talán nem túlzás ezután, hogy egy maros-tordai község, Makfalva, testvértelepülése lett Tardnak. Mert amit megálmodott Szíki Károly színművész, nemzetőr ezredes, a rendezvény koordinátora és szervezője,hogy hazataláljanak a székely katonák, ezen a szakrális délelőttön megvalósult. Mindezen emlékezés az ötvenes évek vértanúja, Gaál Ignác családjának szomszédságában történt.

E település szülötte a sikeres vállalkozó Dusza Bertalan, aki az erdélyi testvértelepülési kapcsolat megszületéséért kardoskodott, meghívta tibolddaróci  pincéjébe, majd a kácsi birtokára a székely küldöttséget, hogy belekapaszkodjanak a sűrű emlékezések végén a duszai vendégszeretetbe. Dusza Bertalan nem engedi el soha, ha valaki rájuk, az ő falujára gondol. Gazdagon megajándékozott mindenkit testvéri szeretetével és vendéglátásával, volt tehát mibe kapaszkodnia hazafelé, a Székelyföldre autózóknak.

Nem zárult le azonban az emlékezés  drámai sora ezzel a tardi villanással. Cserépváralján már várta a küldöttséget Dávid Zoltán polgármester, hogy előadja: október 30-án 7 katonának készítettek „új bölcsőt”, díszes sírt, melyeket ünnepélyes kereteken belül a Honvédelmi Minisztérium ad át. A székely küldöttség ebben a temetőben is elhelyezte az emlékezés koszorúját, hol a Himnuszt és a Szózatot  Daragó Károly kíséretével énekelték el.

De egy megálló még kiszállította őket a hazafelé induló buszból. A vasárnap reggeli fogadás fergeteges baráti-cunami megteremtője, Daragó Károly zeneművész, a Szent Márton Borlovagrend nagymestere  állt a bogácsi pincéje  ajtajában és mélyre ható tárogató játékával csalogatta be föld alá a 7 barátot és népes kísérő csapatát. Pázmándy László költő az alkalomhoz illő verssel, Szíki Károly színművész pedig Gárdonyi Géza évfordulóra emlékező Gárdonyi részletekkel hívta őket közös emlékezésre.

Tard robbanékony, energikus, Erdélyt jól ismerő és bejáró polgármestere, Kleszó Tibor , nyitott szívvel és gesztusokkal fogadta ezt az ötletet, ami mára viszonzott látogatással szentesült a Tardi Kakasfesztiválon, melyet megtisztelt jelenlétével a  térség országgyűlési képviselője, Tállai András pénzügyi államtitkár is.

Jó volt magyarnak lenni ezen a hétvégén is Tardon, Bogácson és Cserépváralján.

Heti Hang Szóró