Az irodalom összeköt nemzetrészeket. Az idén a Lendván élő Bence Lajos költő vehette át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, az immár a 26. alkalommal átadott Balassi Bálint-emlékkardot. A poétát kérdezte a Gondola.
– Mester, a Balassi-kard pengéje miért volt fontos ahhoz, hogy fény villanjon a muravidéki magyar értékekre?
– A szlovéniainak , illetve muravidékinek mondott magyar irodalom ügye az elmúlt fél évszázad alatt a kezdeti nagy fellángolás óta – éppen idén van az első máig meghatározó jelentőségű Tavaszvárás megjelenésének 50. évfordulója – sok mindenben változott. Az intézményesítés folyamata azonban a 90-es évektől nem érte el a tervezett, a kis írócsoport által ma is „istent-kísértő” nagy vállalkozás kitűzött céljait. Tény az, hogy a 10 fős alkotógárda egyetlen tagja sem vállalta fel az irodalomszervezéssel és az intézményesítéssel kapcsolatos gyakran politikailag sem támogatott, a bürokráciai által is gáncsolt , a könyvkiadáson túli erőbefektetést igénylő tevékenységet. (A kívülről jövő anyaországi és a vajdasági támogatás pedig e téren igencsak csekély volt.) Hogy a szlovén irodalmi körökkel való kapcsolatok is –érthetetlen, de éppen az idegen kultúrára és a más-nyelvűségre való hivatkozással –a szlovén Írószövetségbe való tagságunk elutasításával a „kirekesztést” eredményezte.
De az alkotói gárda új nemzedékekkel való gyarapodása a fél évszázad alatt közel 400 önálló kiadványra dagadó , az irodalmi műveken kívül a tudományos vizsgálódások, néprajzi és történeti vonatkozású monográfiák gazdag tárházát eredményezte. Ezért az eredmény így sem lehangoló!
A teljes interjú.
Kép: balassi.eu