Örkény István gondolataival Makfalván

Alig két hónappal ezelőtt, díszbe öltözött főtéren, székely- és nemzetőr ruhás emberek koszorújában írta alá Tard és Makfalva polgármestere a testvértelepülési kapcsolatról szóló szerződést, mely számos lehetőséget kínál az együttműködésben. Vass Imre az egyezmény szentesítése után emléktárgyakat adott át a tardiaknak, egyebek között egy székely lobogót, reményében annak, hogy ez hamarosan ott lobog majd Tard képviselőházának homlokzatán.

A rövid ünnepélyes ceremónia végén Kleszó Tibor és Szíki Károly megkoszorúzták Makfalva korábbi, tragikus körülmények között fiatalon elhunyt polgármesterének emlékhelyét. A kora délelőtti esemény a késő esti bállal folytatódott.

Ezt a megállapodást erősítette meg újabb hozzájárulásával vitéz, lovag Szíki Károly Arany Érdemkeresztes színművész, nemzetőr ezredes, Makfalva díszpolgára a minap, amikor kisebb küldöttségével Makfalvára utazott, a Küküllő-menti csodálatos településre, mely egykor Dózsa Györgynek adott otthont 25 éven át, és amelynek egyik felvirágoztatója báró Wesselényi Miklós volt. 

Az együttműködést egy tardi temető alapozta meg. A dombtetőn 14 kereszt áll, 14 sírhalom, átkötve nemzetiszínű szalagokkal. Székely halottakkal, akik az oroszokat itt próbálták meg feltartóztatni, ezen az átjárón. Maros-Torda katonáit távol, bár lélekben nagyon is közel, Tordán várta haza valaki. A székely hadosztály részei voltak. Így leltek otthonra és vigyázzák halálukban is a völgyben elterülő tardiakat a tordai katonák. 

Örkény István az 1947-es országjáró útja során az Időrendben című kötetének a 157-162. oldalán a tardiak háború utáni életéről ír , fókuszálva a dombtetőn álló 14 keresztre is: 

„Az út mögött domb, a domb mögött, a kék ég és lágyan formált halmok között a Bükk. A domb tövében 14 fakereszt, 14 tábla, s a keresztek csúcsán 14 rohamsisak. 

„Itt estek el – mondja Petrik -, mi temettük őket. Székely fiúk.” 

Elővettem a noteszomat, és arra írtam a nevüket. Vári Nagy Józsefét, Bangó János őrvezetőét, Kiss Józsefét, aki nyilván fejlövést kapott, ha övé az átlőtt sisak a keresztem. Babos Andrásét és Illyés Ferenc tizedesét meg a többiekét, akik idevetődtek Marostordából, hogy a domb gerincéről védjék a tardi völgyet, a tardi homokot s a tardi homokon a Kóburg herceg hitbizományát. Csendben álltunk ott hárman a rekkenő vasárnapi melegben, a tizennégy szomorú sír előtt. Petrik a dombra mutatott. 

„Az – mondotta – ahol a lucerna van, az az enyém.” 

Néztem a hosszú lucernatáblát, ahogy elindul a sírok mögött, és fut fal a dombra, s a domb gerincén mintha továbbfutna, egyenest az égbe. A Petrik Vilmos lucernája. És egyszeriben elmúlt a látvány szomorúsága.”

 Örkény csak 5 nevet említ, akik védték Kóburg herceg hitbizományát. Mindezek után a tardi katonasírok pontosítása ügyében Szíki Károly a  Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumához, a Katonai Emlékezet és Hadigondozó Igazgatósághoz fordult. Stier Márk hadapród., és Dr. Téglás Gyula alezredes  szívélyesen vállalták a kutató munkát és elküldték  a 14 beazonosított nevét, családi állapotát, anyja-apja nevét, születési helyét és idejét, életkorát, lakhelyét, foglalkozását, vallását, rendfokozatát, alakulatát, halála idejét és okát, temetési idejét és helyét. A legfiatalabb 19, a legidősebb 42 éves volt.

A névsor tanulmányozásából kitűnik, hogy a sírkereszten feltüntetett nevek egy része kis eltérést mutat az Örkény István által leírtakkal és mindazzal, amit a Hadtörténeti Intézet rendelkezésre bocsátott. Továbbá: a valóság azt mutatja, hogy nem mindenki Maros-tordai, abban a hadosztályban volt még 1-1 délvidéki, felvidéki, szabolcs-szatmár- és békés megyei és egy györszentiváni katona is. 

Ez a pontosítás lehetőséget teremt arra, hogy a kutatás eredményét megismerjék más megyék is, akár egy időben, egy helyen. Makfalva testvértelepülése a Békés megyei Csabacsüd, így a kapcsolat erősítését ez a tény is segítheti.

 A szerződés megkötésekor jelenlévő borsodi delegáció ajándékokat küldött: Pázmándy László a Kaptárkövek új számával, Sebe Imre és Dusza  Bertalan a legjobb nedűkkel ajándékozták meg a polgármestert és a képviselő testületet. Megtisztelte jelenlétével a jeles eseményt a Sepsiszentgyörgyről Amerikába menekült Birta Anna festőművész is, aki a rendezvényt követő munkaebéden egy újabb testvértelepülés reményében meghívta Floridába Vass Imre polgármestert.

Jó volt össznemzetben gondolkodni ezen a makfalvi délelőttön is!

Kép: Vass Imre polgármester, Makfalva