Pósa Zoltán: PIROSBAHAJOL A FÉLELEM

Dráma két felvonásban,  nyolc jelenetben, egy előjátékkal és egy codával

ELŐHANG

A Pirosbahajol a félelem című dráma cselekmény-magva onnan ered, hogy két anyai nagybátyámat, Nagy Sándor Jánost, a Vámospércsen született kiváló festőt és szobrászművészt, valamint Szász Imre elhivatott monostorpályi esperest az ávó az ebesi (hortobágyi) haláltáborba internálta, mert szembefordultak az embertelen diktatúrával.

Mindketten kiszabadultak bár, de belehaltak az ott szerzett gyógyíthatatlan lelki-testi sérülésekbe. Sándor bácsit a nagykállói elmeosztályra szállították öntudatlan állapotban, a rokonaink átcsempészték Lipótmezőre, ott hunyt el. Imre bácsi, akinek veséjét szétverték az ávósok, a reformáció emléknapján, 1954. október 30-án esett össze emlékbeszédjének megtartása után a debreceni protestáns gályarabok emlékoszlopánál, s a debreceni klinikán halt meg. Korábbi regényeimben többször is elmeséltem, feldolgoztam ezt a szomorú családi legendát. Kiváló költőtársam, harcostársam, Lezsák Sándor többrendbeli biztatásának hatására eljött az idő, hogy hetvenkét évesen drámát írjak belőle, Sándor szerint bontakoztatni számos művemben rejlik egy jó dráma, csak ki kellene bontakoztatni. S e történet egyébként is színpadra kívánkozik

Rátérve a Pirosbahajol a félelem két felvonásra, nyolc jelenetre és egy tutti quanti-szerű fináléra, (alias codára) tagolt cselekményére, a tragédia egy gimnazista kamasz túl korán felnőtté érlelő eseményeivel kezdődik, melyek során szembesülnie kell saját nagyszüleinek és rokonainak erkölcsi emelkedettségével, illetve a szüleinek arcpirító megalkuvásaival. A dráma a két feddhetetlen, ellenálló rokonom durva letartóztatásával ér véget. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy művem a magyar történelem legsötétebb korszakában, a fasiszta kommunizmus 1950-es esztendejében játszódik. Két fő helyszíne, egy képzeletbeli alföldi kisváros, Újszállás (Kabára, Püspökladányra, Karcagra, s főleg Kisújszállásra hajaz) és egy szintén képzeletbeli falu, Ostormályi (Vámospércsből, Nyírábrányból, Monostorpályiból, Kenderesből, Berekfürdőből összerakva.) 

Az AHOGY A FIÚ LÁTJA mottójú első felvonás négy    jelenetre  bomlik. Azaz a Péter, vagy Júdás illetve a Magyar Holocaust című psszust első sorbana koraérett, református lelkésznek készülő gimnazista fiú, ifjabb Tass Dósa Péter kamerájával látunk. Ő azzal kénytelen szembesülni, hogy az édesapja megtagadva keresztyén hívő, magyar érzelmű nagyszüleinek, szellemi örökségét, a helyi lap újságírójaként a Moszkvából távvezérelt diktatúra kiszolgálói közé áll. 

A második felvonás mottója AZ ANYA DRÁMÁJA. Ezt is négy  jelentre tagoltam, az egyiknek az Itt már hallgatni sem szabad, a másiknak az Az ártatlanok utolsó vacsorája és a gyilkosok tora címet adtam. Ezeket a történeteket ifjabb Dósa Tass Péter édesanyja, Becski Nagy Katalin, a megalkuvásokra hajlamos, de alapjában véve jólelkű tanárnő nézőpontjából látjuk.  

 

 A Pirosabahajol a félelem címet a főszereplőnek, Dósa Tass Péternek ajándékozott versem ihlette: 

 

 

FELEJTÉS 

Ökölbeszorult kéz

belsejében parázs

a gondolat, apró

szikrája már soha

nem perzseli bőröd 

 

sebes alkonyatkor

pirosbahajol

a félelem

Pósa Zoltán PIROSBAHAJOL A FÉLELEM című drámakötetének szinopszisa

Dráma két felvonásban, nyolc jelenetben, egy előjátékkal és egy codával

A dráma előjátékában Rákosi Mátyás beszédét halljuk a rádióban. Majd Újszállás főtérén szónokol idősebb Tass Dósa Péter újságíró, renegát református lelkészfi, örömtől meghatot dagályos frázisokkal üdvözli a kommunisták kékcédulás választási győzelmét. 

 

Az első felvonás ÚJSZÁLLÁSon játszódik, Megalkuvók és árulók címmel 

 

Ifjabb Tass Dósa Péter Újszálláson született 1933-ban, lelkésznek készülő tisztalelkű gimnáziumi tanuló. A család anyai ága egy regényesen szép, alföldi, hajdúsági faluból, Ostormályiból  származik. Nagyapja, Becsky Nagy Lajos a falu köztiszteletnek örvendő igazgató tanítója, nagybátyja, Becsky Nagy Imre, a gyülekezet lelkipásztora. Csodálatos, idilli gyermekkora volt, „lelki szülőfaluját” a világháború alig tíz napig érintette. Péterke szülei vér-karrieristák, a fiú nevelését egy nagyszerű, katolikus egyetemista lányra, Bihari Zsuzsára és az ostormályi rokonokra hagyják. A fiút ez nem zavarja, még a szülei ambícióit is keresztény elnézéssel próbálja megérteni, s bár teljesen elidegenedik tőlük, szeretni akarja őket. Ám jött 1947, a kommunisták kékcédulás győzelme, amikor döbbenten látja, hogy édesapja, idősebb Tass Dósa Péter Újszállás főterén vezérszónokként ünnepli a megszállók kollaboránsainak csalással megszerzett diadalát S innentől kezdve Zsuzsával, hatalmas plátói szerelmével a cselédlakrészből éjszakánként döbbenten, kiábrándultan hallgatják a szülők végeláthatatlan veszekedését. Az anya, Becsky Nagy Katalin csak megalkuvó, Kiváló gimnáziumi magyartanár, ám karrierizmusból belép a bolsevik pártba, elszegődik a debreceni egyetemre orosz gyakorlati nyelvtanárnak. Férje, idősebb Tass Dósa Péter viszont már árulóként szégyenbe hozva tisztességes rokonait, a megyei napilap olvasószerkesztője lesz, s a diktatúra vezető lapja, a Szabad Nép szerkesztői posztjára gyúr.                                                                                                                     

 A dráma második felívelési pontjaként Katalin megtalál az újságban egy névtelen cikket, amely arról szól, hogy a klerikális, a református és a katolikus néptanítók és a papok felelősök azért, hogy a falu népe még mindig a vallás mákonyától bódultan tartja ellenségének” jótevőjét”, a Szovjetuniót és a kommunista pártot (MDP). A lap fejlécén Tass Dósa Péter neve áll ügyeletes napos szerkesztőként. Ám még ennél is nagyobb szégyen, hogy Katalin és a rokonok felismerik a cikkben a vallásos irodalomtörténészből lett dogmatikus újságíró stílusát. Katalin egyre inkább úgy érzi, hogy a férje átlépett egy Rubicont. Péterke örök hűséget esküszik Zsuzsannának, aki platóian, saját gyermekként imádja a kamaszt.  S elmondja neki véleményét a világról. Attól fél, hogy hamarosan ránk köszön az igazi sötétség apokalipszis, a vaskor

 

Második felvonás OSTORMÁLYIban: A sebészet lenini ismérvei

 

Péter és a szülei, a NagyPéter becenévű kiváló irodalomtörténészből lett bértollnok és a

férjétől egyre inkább elidegenedő Katalin Ostormályiba érkeznek a református család életét

felfényező obligát idilli hétvégi mulatságra, s az Istentiszteletre. Várják őket az öregek.  Imre bácsi, a tiszteletes, felesége, Ancika néni, a kántortanítónő. Ám a hangulatot feketére árnyékolja, hogy Lajos nagyapa és Imre bácsi legjobb barátját, a katolikus Szász Károly plébánost elvitte a fekete autó, s valószínűleg már nem él. A társaságban jelen van dr. Fekete Mihály tisztességes belügyminisztériumi tisztviselő, becenevén Mixi, az ostormályi rabbi, Feketics Miksa fia. Őket Szász plébi, Imre bácsi és Lajos nagyapa egy titkos, kúriaként berendezett borospincében rejtegette a megszálló németek, s a falu egyetlen nyilas pribékje, Libor férfi elől a háború végéig. A rabbi és a felesége nyomban kivándorolnak Palesztinába, mert megérezték, hogy még szörnyűbb világ jön rájuk a kommunizmusban. Mixi a darab jelen idejében bejelenti, hogy csalódott már a szociáldemokráciában is, a szülei után menekül, mert már vadásznak rá is a kommunisták.   

Ebben a színben jelenik meg a dráma másik tragikus központi hőse, Nagy Sándor János, a zseniális festő és szobrászművész, Péterke harmadik nagybátyja. A keleti régió legtöbb keresztény és hazafias ihletésű trianoni tárgyú köztéri szobrát ő készítette, ahogy a debreceni református kollégium falát díszítő Kálvin, Zwingli, Csokonai, Kölcsey, Arany János domborművét, valamint több száz, falusi tárgyú festményt is. Trianon szoborkompozíciójáról úgy beszélnek, hogy lepipálta a Laokoón szoborcsoportot, s Rodin Calais-i polgárok-ját is. Aba Novákhoz mérhető tanultan barbár zseni. Ő a kommunizmussal szemben álló magyar művésztársadalom és értelmiség emblémája. Ám, amióta a diktatúra egyetemesült, folyamatosan részeg a békebelisége kétségbeesett igyekezettel őrző családi összejöveteleken is.                            

S ekkor látjuk meg a harmadik, a sátáni, a negatív központi hősnőt, Karcagi Gabriellát, Gabi professzornőt, aki Sztálin díjat kapott A sebészet lenini ismérvei című tanulmányáért, s Kossuth-díjat egy olyan újfajta műtéti eljárás leírásáért, amit nem ő talált ki, s a műtétek egyikén sem volt jelen, jegyzőkönyvekből dolgozott. Ez a tragikusan démoni asszony nem egyszerűen csak kommunista, az ÁVH titkos – egyre kevésbé titkolt – ügynöke is, kit a gyerekek hüllőnek, békának csúfolnak. A nő halálosan szerelmes Nagy Sándorba, s már többször kifejtette: össze kellene házasodniuk, mert bárhogy is alakulnak a nagypolitika ügyei, valamelyikük hatalom közelbe kerül. Ha marad a koalíciós kormány, Sándor lesz az adu ász. Ha a kommunisták nyernek, ő menti meg Sándort és a reakciós családját. S lényegében lassan egy évtizede ott mulat velük az ostormályi hétvégi lucullusi összejöveteleken, mint afféle potenciális családtag. A dráma 1950-es jelen idejében már egyértelmű, hogy, 1947 óta már a professzornőnek áll a zászló. Őt senki nem kedveli, ám a család nagy része mégis reméli, hogy Sándor föláldozza magát, mert különben végük van. 

Coda

 

Gabriella professzornőt immár egy csapatnyi ávós katona kíséri, a faluból elszármazott

ex nyilasból lett ávós őrnagy, Libor Pali vezetésével. Fenyegető jelenlétük árnyékában a család tisztességes többsége, Sándorral az élen nekiront Péterke apjának a kulák néptanítókról szóló cikk megjelentetéséért, s tetemre hívják a másik áruló rokont, a hullakocsis Gabrit is, ki felelős az erőszakos téeszesítés rémtetteiért. Fekete autója a diktatúra helyi jelképévé vált. Imre bácsi a vasárnapi prédikációjában a negyedik csúcspontként, János jelenéseit idézve az antikrisztusi háromsággal azonosítja Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársakat, s megjövendöli, hogy pokoli világ köszönt a magyarságra. S a református gyülekezet tüntető felvonulásként megy végig a falun a pap vezetésével, s csatlakoznak hozzájuk a katolikusok is

A professzornő védi a két árulót, NagyPétert és a hullakocsis Gabrit, s a szemükre is veti, amiért bűntudatot éreznek. Legyenek büszkék arra, amit tettek a pártért – hangsúlyozza. Egy hatalmas, tutti quanti szerű lucullusi lakoma után összevitatkoznak a gonoszok és a jók. A szobrász és a lelkész megsemmisítik a professzornő érveit. Ő végső kétségbeesésében szájon csókolja Sándort, aki ellöki magától, s kijelenti, hogy nem szereti az asszonyt, soha nem veszi feleségül. A dráma végkifejletében a professzornő a falura uszítja az ávósokat. Sándor szembeszáll velük. Ők félholtra verten magukkal viszik lelkész Imre bácsival együtt, s mindenkit, akire a professzornő rámutat. Végül a professzornő parancsára összetörik a művész összes szobrát, s felgyújtják a kúriáját is. A MAGYAR HOLOCAUST ELKEZDŐDÖTT!