Szabadságharcok Házát avatták Rákóczifalván

Dr. Túróczi Imre polgármester

Szolnoktól 5 kilométerre, Rákóczifalván, kitörő napsütésben, három szabadságharc emlékét megőrizni kívánó Szabadságharcok Házának avató ünnepségére jöttek össze az ország több pontjáról.

A Média csekély számú képviselete arra enged következtetni, hogy nem értette meg a szerkesztők jó része, hogy itt most nem falunapról, celeb-vizitről van szó, hanem az országban egy páratlan nagy eseményről, amikor hagyományőrzők, civilek elhatározásából a magyar történelem 300 éves szabadságharcai kapcsán emlékeznek és a nemzet mindenkori, ma is élő szabadságharcára is figyelmeztetnek.

Az ötlet Terenyi Attila, a Kuruc Hagyományőrző Egyesület elnöke és Bacsó Ernő nemzetőr tábornagy agyából pattant ki és a terv az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott támogatásból valósult meg. A megnyitó fővédnöke Dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő volt. A meghívott vendégek között köszöntötték dr. Berkó Attila kormánymegbízottat is.

A rendezvényt Bacsó Ernő nemzetőr tábornagy. A Gróf Batthyány Lajos Nemzetőr Szövetség elnök-parancsnoka koordinálta.

Szíki Károly Arany Érdemkeresztes színművész nemzetőr ezredes József Attila: Levegőt című versével adta meg az emlékezés alaphangját.

Dr. Túróczi Imre polgármester Kállai Mária országgyűlési képviselő, fővédnök köszöntő beszédét olvasta fel. Ebben a képviselő asszony a békés építkezési tervről beszél, arról, hogy: térségünkben ukrán, román, magyar békét akarjon, s elérje azt, mi oly nagy dolog: a szabadságot, melyet Isten szentesít, s remélem, sokan jönnek majd el ebbe a Szabadságharcos házba a látogatók.

Kómár István atya a szabadságharc pillanataira, annak szükségességére hívta fel a figyelmet, mondván: az Úristen elültette a szabadságot, mert ő a szabadság forrása, de ha a tükör elhomályosul, a fényt nem tükrözi jól, ezért kell hozzá újra Isten, hogy megtisztítsa és a szabadságharc útján kifényesítse azt. Ha mindig fényes lenne, nem kellene harcolni, de mert megkarcolódik, nekünk kell azt rendbe rakni.

Szíki Károly színművész, nemzetőr ezredes ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy: Mindennek emberi értéke és felelőssége is van! Ma megálltunk a nagy rohanásban! Szabadságharcainkra emlékezünk, nem is akármilyen esemény kapcsán: Szabadságharcok Házát avatjuk itt Rákóczifalván, mely a civil összefogásra páratlan példája, hogy az országban az első ilyen nagyszerű emlékhelyet létesítenek.

Szabadságharcunk 907 óta folyamatos. 907. július negyedikén kezdődött a magyar nemzet első honvédő csatája. Árpád vezér negyvenezres serege Pozsony alatt ütközött meg az országra törő egyesített Nyugat százezres hordájával. Sose felejtsük ezt a napot! A két gonosz ötletgazda, Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek haditerve így szólt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” – azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”.

Ma sincs ez másként, hiszen szabadságharcunkat most is vívnunk kell a szabadkőműves világrend ellen, mely az Újvilágrend megalakítását kihirdette, s valóra kívánja váltani vírussal, himlővel, európai háború kirobbantásával, ami éppen határunk mellet zajlik.

Engedtessék meg, hogy a ránk rontó német-osztrák-orosz haramiákkal ne szimpatizáljak, hiszen évezreden át egymást váltva élezték karmaikat rajtunk.
Nem szabad szemet hunyni afelett, hogy a pénz urai, akik az 1848-as forradalmi hullámokat zsebre játszva gerjesztették és területrablás céljából kifosztották országunkat. Ugyanez a nemtelen akciósorozat játszódott le 1920-ban, majd 1956-ban is, ma pedig hasonló zajlik Ukrajnában az oroszok bevonásával, hatalmas tőkét mozgatva, amiben mit sem számít az emberélet, ahogyan 1848-ban és 1956-ban sem.

Csekély értelemre vallana az, ha csak a külső erőket okolnánk mindenért, ha nem vennénk tudomásul, hogy a belső ellenség ugyanúgy, hatványozottan közömbösen vagy éppen nemzetellenesen állt ki a szabadságharcok megbuktatása mellett. Így sikerült kivonni pénzzel Rákóczi mögül a brigadérosokat, majd végső csapásként a rangkórságban szenvedő Károlyi Sándort, aki árulásáért a „sógoroktól” megkapta a legmagasabb elismerő címeket. Az 1849-es szabadságharcban is több volt az „impotens” háttér, mint a tevékeny harcos. Wass Albert erre mutat rá, mikor Kossuth felhívását elemzi: ha még egyszer azt üzeni, mindnyájonknak el kell menni. És nem volt még egyszer, a harcunk pedig elveszett.

1956-ban is legalább annyi áruló állt a barrikád másik oldalán, mint forradalmár a jó oldalon. Ha nem így lett volna, akkor miből lett annyi pufajkás és 1957 május 1-én hogyan énekelték volna Kádár-kupec dalocskáit?

Ez a megosztás ma is égre kiáltó. Ezért nagyszerű, hogy valami más van, mint a politikai klímában dohosodik. Egy nagyszerű kezdeményezés, ami elszakad a fásultságtól és teremt valamit, ami jelenleg még mindig nemzetidegen: civil kezdeményezésre egy emlékezés-házat.

Minden a pénzről szólt a szabadságharcok idején. Rákóczi és Kossuth magyar pénznyomtatásáról ami miatt a szabadkőművesek fellázadtak, mert a legnagyobb sértés számukra az, ha saját pénzzel akar rendelkezni egy állam. Amerikában emiatt több elnököt is legyilkoltak. Nálunk egy országot gázoltak le, ha saját pénzt, pénzpolitikát akartunk. Ma kísértetiesen ugyanezt éljük át. Ezért állandósult a magyarok szabadságharca.

Fontos a gondolat, majd a megvalósító akarat. De lesz-e szándék, energia, tevékeny munka, hogy a nemzeti színre festett Szabadságharcosok Házába a mai nap után is élet költözik, hogy látogatják és a gyűjteménye is gazdagodni fog? Nézzünk magunkba, kik nagy számmal jelen vagyunk ezen a megnyitón és valljuk meg: szemünket, figyelmünket rajta tartjuk, megvédjük és gazdagítjuk ezt a szép megvalósulást!

A rendezvényt megtisztelte delegációjával Regéc polgármestere Bakos Ferenc is, aki 2014 óta a település vezetője.

(Regéc a Zemplémi-hegység középső részén helyezkedik el, Miskolctól 64 kilométerre északkeletre. A várat a 13. században építette feltehetőleg az Aba nemzetség építette. Egy időben a Rákócziak is birtokolták. II. Rákóczi Ferenc itt élt ötéves koráig. A szabadságharc bukása után az osztrákok több más várral együtt lerombolták. Ekkor a település is elpusztult.

Mogyoróska, Regécke,
jajj, de nagyon szegényke,
kenyere is kevéske,
csak egy kicsi lepényke.

A főtérről a tömeg a Szabadságharcok Házához vonult, ahol a nemzeti színű szalag elvágása előtt Nagy Sándor nyugalmazott lelkész áldotta meg a házat. Az udvaron felépített sátrakban rendkívüli étel-italválaszték mellett főételként 3 féle korételt kínáltak fel: kuructokányt, pörköltet Damjanich módra és ’56-os barikádgulyást. Sülyi Károly az alkalomhoz illő dalokat éneket, Szíki Károly és Nagy Sándor pedig versekkel járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Felemelő részesei voltak az emléknapnak Sóki Ferenc tárogatóművész, a Martfűi Népdalkör, a Szolnoki Nyugdíjas Tánccsoport és a Kuruc Népzene Együttes.

Jó volt szabadságharcosnak lenni ezen a rákóczifalvi napon!

Heti Hang Szóró—–Hangosan mindenről, ami nekünk fontos