A krík indiánok bölcs mondása hasznos és megszívlelendő üzenet a mai világ modern emberének is: Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető!
Az emberiség jövője miatti aggodalom egyre inkább foglalkoztatja a társadalom széles rétegeit. Természeti katasztrófák, (vulkánkitörések, földrengések, cunamik, áradások, erdőtüzek stb.) végig kisérik az emberiség történetét. A Maja Birodalom hanyatlása vezethető vissza először ökológiai okokra, amely az ember és természetes környezete közötti egyensúlytalanság idézett elő. Majd a huszadik század kezdetétől az emberiség képessé vált már az egész Földet is élhetetlen kopár bolygóvá átalakítani. Ma ilyen globális katasztrófa fenyegeti a civilizációt, amely messze felülmúlja a globális klímafelmelegedéssel járó veszélyt.
Félévszázad múlt el azóta, hogy a Club of Rome (Római Klub) vésztjósló könyve a „Növekedés határai“ 1972-ben napvilágot látott. Az MIT tudósainak a tanulmánya világos és riasztó üzenetet közvetített:
„Ha a jelenlegi népességnövekedés, az iparosodás, a környezetszennyezés, a nagyipari termőföldhasználat és a természetes ásványkincsek kiaknázása változatlan ütemben tovább folytatódik, akkor az emberi élettér eléri az abszolut növekedési határát a Földön már a következő évszázad folyamán“.
Ha az emberiség változatlan tempóban továbbra is túlterheli az ökorendszereket és feléli a globális erőforrásokat, akkor a katasztrófa már 2100-ban bekövetkezhet. Senki sem tudta akkor még elképzelni, hogy a világ lakossága 50 év alatt megduplázódik, a klíma felmelegedik és nyersanyaghiány lép fel. Mégis bekövetkezett mindez, kevesebb mint egy emberöltő alatt!
gaianism.org
Az 50 éves jubileum alkalmából Gaya Herrington a Harward kutatója megvizsgálta és igazolta munkájában („Update to limits to growth“) az MIT vizsgálatait. Ha minden így tovább folytatódik akkor az emberi civiláció visszafordíthatatlanul összeomlik. A sötét kilátásokat a NASA –kutatói és a brit Perfect Storm- tanulmány is megerősítették.
Az emberiség nem vette komolyan ezt az utolsó figyelmeztetést és elmulasztotta a szükséges változtatási intézkedéseket. Sőt a múlt század végén a világkereskedelem liberalizálása útján a gazdaság exponenciális növekedésnek indult. Ma a világgazdaság kevesebb, mint két hét alatt termeli meg az 1900-as évi gazdaság összteljesítményét.
„A gobalizációs csapda, támadás a demokráciára és a jólétre“ címlappal jelent meg a meglehetősen nagy port felverő könyv 1996-ban. Alig néhány évvel azután, hogy Kelet-Európa megszabadult a proletárdiktatúrától, átváltott a „világpiac diktatúrájába“. Az írás tanulságos és ma is aktuális olvasmány a politikusok és újságírók számára.
Ma a globalizmus korszakában élünk, amelyben a ökonómiai szemlélet uralkodik. Ebben érvényesül a töretlen gazdasági növekedés vak hite, amely a konzumizmus beteg kultúrájának motorja. Az áruk szabad áramlásának értelmetlen elve a mindnnapi életben köszön vissza. Erről árulkodik a perui áfonya és az újzélandi kivi árusítása az európai bevásárló központokban. A szárazföldön, vízen és a levegőben folyik az „áruturizmus“.
Soha nem látott árúbőség és pazarlás jelent meg a fejlett gazdasági országokban. A vásárlási szenvedély az individuális önmegvalósítás modern formájává vált. Az anyagi jólétet haladásként ünnepli a fogyasztói társadalom. A másik oldalon sokasodnak a hátrányos következmények: a különböző válságok (financ-, migráns-, klíma, járványok, háborúk stb.) a természetes környezet túltehelése, az olcsóbérű országok munkaerőinek kizsákmányolása, a függőség más országoktól, a globális kriminalitás elterjedése, a helyi kultúrák elsorvadása, a szaporodó nemzetközi válságok és a pazarlással járó hullahegyek és az óceánokban úszó plasztikszigetek.
A jóléti sovinizmus és az önérdekű individualizmus elnyomja az egészséges életmód-modell vizióját a józan szerénységről. Senki sem emlékszik ma már Gandhi szavaira, aki felszólította a világot: Élj egyszerűbben, hogy mások pusztán élhessenek!
A globalizmus kritikus értékelése a nyilvános közéletben teljesen mellőzött téma. A politikusok, a média, de a fogyasztói társadalom sem akarja tudomásul venni a fenyegető veszélyt. Az álságos ökopropaganda priorizált területei a fosszilis energiagazdálkodás, a személygépjárművek forgalma és az atomreaktorok, de véletlenül sem a globalizmus témája. Sokakban felmerül a kérdés, hogy talán a zöld politika mögött a figyelemelterés érdekében a valóságban a globalizmus rejtőzik? A fenntartható fejlődés és a globalista gazdálkodás értelemszerűen egymást kizáró fogalmak.
A tudósok már idejében felvázolták a vonzó közösségközpontú társadalom koncepcióját. Az ilyen társadalomban elterjed a közjó, a közérdek és a globális szolidaritás a hétköznapokon megélt gyakorlata. Az emberléptékű gazdaságot felügyelik a helyi közösségek. Lokalizáció lép a globalizáció helyébe. A politizálás alapja az aktív emberközeli részvétel a közéletben és nem a passzív nézői szemlélet. Igazi közösségi kötődéseket az együttműködés, a szolidaritás, az elkötelezettség, a felelősségvállalás másokért, a tolerancia és a barátság teremtenek. A fogyasztói társadalmat felváltja a tudományos és a természeti ismeretek által nyújtott élmények utáni vágy kultúrája. A mindennapi élet minőségét emeli az alkotás és a helyi kultúra gyarapítása, a közösségi élet újraéledése, a vakáció otthoni környezetben távutazás helyett.
Az ökológiai gobalizáció során megszűnik a leszakadt társadalmak kirekesztése. A szociális különbségek kiegyensúlyozása elsőrangú feladattá válik. Az új rendszerben a gazdag országok finanszírozzák a leszakadt országok környezetbarát befektetéseit és gazdasági felzárkózását.
Végül az új technológiák ökológiai értékelésénél átfogó vizsgálatra kerülnek a globális értéktermelő és logisztikai láncok (nyersanyag kiaknázásától, a szállításán, a termék gyártásán keresztül, a használatig vagy üzemeltetéséig kiegészítve a hulladékkezeléssel vagy újrahasznosítással). Így lehetetlenné válna a vásárlókat hamis környezetvédelmmel reklámozott áruval „csaló csomagolásban“ megtéveszteni (pl. plug in elektroautó).
A demokrácia demokratizálása valóban csak lokálisan lehetséges. A közélet problémáival való foglalkozás csak helyileg válik valóban legitimmé produktívvá és nyilvánossá. Csak felelős, helyi ismertekkel rendelkező tisztségviselők képesek helyes és ellenőrizhető döntéseket hozni a szubszidiaritás elve szerint.
A világ más úton halad. Jelenleg az emberiségnek három Földre lenne szüksége a jelenlegi globális gazdaság növekedés fenntartására.
A remény időablaka még szűk rést tart nyitva a radikális fordulatra. Ha a világ népessége az ökorendszer számára elviselhető mértékre zsugorodna és a rendelkezésre álló erőforrásokat a népek között igazságosan megosztanák, akkor talán még sikerülhetne a közelgő katasztrófát feltartóztatni. Ennek megvalósításához az egész nyugati világnak le kellene csökkenteni a mai fogyasztását kétharmadával, amely teljesen más életvitelt követelne meg. Ideje a realitásra felkészülni! A lelkiismeret megnyugtatására lehet buzgón szélturbina- és napelemparkokat építeni. Közeleg azonban az idő, amikor szükség lesz Noé bárkájának modern rekonstruációjára.
Ezen azonban a globalistáknak már nem jutna hely.
Prof. Dr.-Ing. Anisits Ferenc
Kép: caribbiannewsglobal.com