Dél- Afrikában Dusza Bertalan és barátai táblát avattak Gál Tibor emlékére.
Dusza Bertalan bormester gépre száll. Neki térkép a táj. De nem csak térkép, határtalanság is, mert határok nélkül szereti a tájat, a hazáját. Ha Trianonról elmélkedik, felröppen egy kis géppel és köröket ír le az emlékhelyek felett, mint legutóbb a bogácsi emlékmű avatásánál, ahol 64 vármegye földjével szentesítették-egységesítették a magyar hazát és az elszakított testrészeket.
De az emlék neki nem évszakos, nem dömping jellegű és nem ködbe, felhőbe röppenő, hanem örök.
Mióta meghalt egy különös balesetben Gál Tibor egri bormester, azóta gondolkodik azon, hogy gépre száll és megnézi a termőterületeket és azt a déli pontot, ahol kilehelte lelkét Dél-Afrikában a legnagyobb borászok egyike, Gál Tibor.
A nemzeti ünnepünk környékén, a letarolt ’48-as szabadságharc bánatából kiszakadva felült 16 társával egy gépre és elrepült oda, ahová emléktáblát is vittek az egri nagymester egykori szálláshelyére.
Mezőkövesden, a Hajdu-Ráfis Jánosról elnevezett Gépmúzeumban, a Gazdaház nagytermében, a Költészet Napi rendezvény után ültünk le beszélgetni.
Miért éppen Dél-Afrika?
– Dél-Afrika nem csak a gyémántokról híres, hanem az itt termesztett szőlőről és a belőle készülő borairól, pezsgőiről, kiváló magyar szakembereiről. Nevesítsünk párat közülük!
– Gál Tibor, László Gyula, Pongrátz Dezső.
– Az ő nyomukban jártatok a közelmúltban.
– A Lillafüredi István nádor Borlovagrend szervezésében Czupper András elnök-nagymester vezetésével, a Magyarországi Borlovagrendek Országos Szövetségével karöltve indultunk el egy nagyon fontos bortúrára. A célállomás Fokváros volt, Stellenbosch és környéke.
– Nekem nem térkép, hanem ismeretlen e táj.
– Stellenbosch borvidék Fokvárostól mintegy 50 km-re keletre található. A legkülönbözőbb talajok, mint például az Este folyó menti termékeny hordalékos tájak, az elsődleges kőzet keleten és északon, valamint a mesés gránit nyugaton, biztosítja a legjobb növekedési feltételeket.
– Mutasd be ezt a borvidéket!
– Dél-Afrikában nagy hagyománya van a borászatnak, jelenleg a világ bortermelő országai között a 7. helyen áll, évi 898,4 millió literes éves termésével. A folyóvölgyek, melyek a medencét szelik át, ideális helyet biztosítanak számos borszőlő termesztésére. Az egyik legfontosabb bortermő terület a Stellenbosch, a történelmi város, a „tölgyek városa” olyan borászati hagyományokkal büszkélkedhet, amelyek megléte a 17. század közepéig nyúlik vissza. Ez a dél-afrikai boripar üzleti központja, egyben a borvidékek oktatási és kutatási központja is, itt van az egyetlen olyan dél-afrikai egyetem, amely szőlészeti és borászati diplomát kínál. Ez a település rendelkezik a borvidék legtöbb szőlőültetvényével, melyek alkalmasak a nemes szőlőfajták termesztésére . Több mint 200 borbirtokok és termelő van . A történelmi birtokok és a korabeli pincészetek keverékével rendelkező terület kiváló példát mutat az összes nemes borszőlőfajtára.
– Milyen bort kóstolhatnánk errefelé?
– A Simonsberg-Stellenbosch község számos ismert birtokot és magánpincét foglal magába. Borai túlnyomórészt vörösek, Cabernet Sauvignonból, Merlot-ból és Shirazból készülnek. A helyben termesztett Pinotage fajtából készült borok rendszeresen díjakat nyernek helyi és nemzetközi szinten is. A dél-afrikai Stellenbosch erős, mélyvörös és tanninban gazdag vörösborairól ismert, mint például a Cabernet Sauvignon, Merlot és Pinotage. A Cabernet Sauvignont gyakran cuvée-ként, azaz házasításként is fejlesztik, és egy ideje a régió abszolút bestsellerje. Sőt, a Shiraz (más néven Sira) egyre divatosabb. A fehér szőlőnél elsősorban a Sauvignon Blanc, a Chardonnay és a Chenin Blanc játszik szerepet.
Gál Tibor, a zseniális bormester
A legendás bormester – galtibor.hu
„Braun bácsi bikavértitkát vette át”
(Törös Károly a sport tiszteletbeli konzulja, Dél-Afrika)
– Vázold a programotokat!
– Felkerestük a magyar borászok által létrehozott szőlőbirtokokat, pincéket, ellátogattunk Pongrátz Dezső pezsgőgyárába. Először a Gál Tibor által megvalósított Capaia szőlőbirtokot és pincészetet néztük meg. Első teendőnk az volt, hogy a felejthetetlen Gál Tibor munkásságának elismerésére, emlékének megőrzésére egy márványtáblát helyezzünk el. Ő egy olyan neves magyar szakember volt, aki a vörösbort megalkotta Dél-Afrikában, világhírűvé emelte az ottani borászatot, ki érdemli, hogy hangosan szóljon valami egy magyar szakemberről, aki szakmaiságával meg tudta teremteni azt az értéket idegen földön, ami másnak nem sikerült.
– A táblán milyen szöveg áll?
– Magyarul és angolul ezt írattuk rá:
In memoriam Gál Tibor. A Lillafüredi István nádor Borlovagrend és a Magyarországi Borlovagrendek Országos Szövetsége mély tisztelettel adózik Gál Tibor világhírű magyar borász munkássága előtt. Hirdesse e hely kiváló szakmai munkájának elismerését, és az legyen követendő példa az őt követő nemzedékek számára. Capaia, 2022. március 23. István nádor Borlovagrend, Miskolc; Czupper András elnök, Magyarországi Borlovagrendek Országos Szövetsége; Tuttor Éva főtitkár, Fábián Gabriella, Magyar Csoportok Dél-Afrikai Képviselete.
Az emléktáblát piros-fehér-zöld rózsacsokor öleli és nemzeti színű zászló lobog mellette.
– Mondj valamit az ünnepélyről!
– Tibor 2003-as Cabernet-jével koccinthattunk az avatás után és előkerült László Gyula Savignon Blanc nedűje is. Ehhez tudni kell, hogy e bor meghonosítása László Gyula nevéhez fűződik. Az első oltványokat kicsempészte Franciaországból. Így lett ez Dél-Afrika zászlós bora.
– Kérlek, a Gál Tibor-tematika részeként mutasd be László Gyulát.
Dr.László Gyula, a bor professzora volt
– László Gyula agrármérnök, szőlész és borász, szakíró, Erdélyből, Kutyfalváról származik (Tordáról a Marosvásárhelyre vezető úton—szerző), 1926-ban született és 2010.július 21-én halt meg. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet, majd 1951-ben a moszkvai Timirjazev Akadémián doktorált és a bukaresti Mezőgazdasági Kutatóintézetben a mikrobiológiai laboratórium vezetője, majd 1959-től az egyik leghíresebb romániai borvidék – Valea Călugărească – szőlészeti és borászati kutatóintézetének igazgatója lett. 1975-ben a rezsim-ellenes tiltakozásul elhagyta Erdélyt és Dél-Afrikában telepedett le.
– Az első pillanattól kezdve a csúcson volt?
– Nem egészen, hiszen megérkezése után farmokon kezdett dolgozni, majd egyre feljebb és feljebb lépdelt a ranglétrán, egészen addig, hogy ő honosította meg a közkedvelt fajokat, a Chardonnay-t a Sauvignont vagy a Pinot Noir-t.
– Először kutató mérnök volt, de hogyan lett a stellenboschi borkombinát vezérigazgatója?
– Anton Rupert afrikai mágnás hívta dolgozni a Bergkelder borgazdaságba. Meghatározó és kulcsfontosságú szereplője lett a Fokföldön létesített szőlőültetvények minőségének fejlesztésében, az új szőlőfajták beszerzésében és termesztésében.
– Mi volt a specialitása?
– Újításai közé tartozott, hogy a bort magyar kádárokkal készített tölgyfa hordókban, pincékben érlelték. Ez helyettesítette az előzőleg használt nagy dézsákat. Mai napig használnak magyar tölgyfa hordókat.
– Mi ennek az oka?
– A helyi tölgyfák szivacsosabbak, és áteresztik a bort. Az Európából származó hordók kiválóak, mivel a hideg tél megkeményíti a tölgyfát, így a belőlük készült hordók tartják a tartalmukat. A rizling, Chardonnay borai világszerte híresek.
– Minek köszönhető ez a hírnév?
– Egy sajátos ötletnek. Felismerte, hogy mikor kell szüretelni. Mikor a dér, mely az óceáni levegőből csapódott le, még rajta volt a fürtökön, ők így szüreteltek. A másik ok, hogy ő a bor- és pezsgőkészítéssel tudományos oldalról is foglalkozott, így számos tanulmányt és könyvet publikált élete során, és sokan úgy tekintenek ma is rá, mint aki megalapozta a dél-afrikai pezsgőkészítést.
Vissza Tiborhoz, a felejthetetlen baráthoz és szakemberhez
– Tibor, a nagy patrióta, a legnagyobb magyar borászok egyike, 2005 februárjában egy szüretet követő vacsoráról tartott hazafelé a Tokara Birtokról, amikor a Stellenbosch-i kanyarokban halálos baleset érte. Jártál ott is, ahol ez megtörtént?
– Kérésünkre kivittek a helyszínre, ahol a tragikus baleset bekövetkezett. Dél-Afrikában a baloldali közlekedés van. Az út hasonlatos a Miskolc-Eger közti szerpentines hegyi úthoz. Egy késő esti üzleti találkozó után – valószínű, hogy a fáradtságnak köszönhetően – Tibor a magyar közlekedés szerint fordult abba a sávba, ami a végzetét jelentette. Egy kamion jött szembe, ami elől nem tudott kitérni.
– Ez a hivatalos verzió.
– Igen. Tudom, van egy nem hivatalos verzió is, hogy a bankárokkal való találkozó miatt következett be az a bizonyos ütközés. Ezt azonban nem erősítette meg a rendőrségi eljárás. Az ok-okokozat közötti összefüggések ma már nem mutathatók és nem kutathatók ki.
– Amikor meghallottad 12 évvel ezelőtt, hogy Gál Tibor végzetes ütközésben elhunyt, hogyan érintett téged?
– Mindenki fenntartással fogadta a borász szakmában ezt a hírt. Körbe-körbe járt az a feltételezés, hogy Tibor vissza fog térni, mert ez csak egy alibi. Kósza hír volt, de én is azt hittem, vissza fog térni.
– Mély érzelem kíséretében valósult meg ez a program, úgy érzem.
– Így igaz. Ezt Tibor kiérdemelte, már korábban meg kellett volna tenni, hogy munkásságát a helyszínen ismerjük meg és tiszteletünk jeléül egy márványtáblát helyezzünk el.
– Milyen szakember volt Tibor?
– Nagy tudású, elszánt szakember. Legendás személyiségét, elhivatottságát a fokföldiek, kiknek ismerethiányát kiegészítette, segítette, csodálattal néztek fel rá. Mindene volt a szőlő, a bor, a termőföld, saját kezével telepítette Fokföldön a szőlőket, vizsgálta a talajt, az uralkodó széljárást, és mindent, ami befolyásolhatott egy évjáratot. Együtt lélegzett a szőlővel.
– Különleges személyiséget ismertem meg magam is baráti éveinkben.
– Ő egy bordiplomata volt, kit borásztársai és barátai így jellemezték: Nagystílű volt, és végtelenül precíz. Vagány, mégis visszafogottan elegáns. Segítőkész és céltudatos, a családját imádó világjáró.
– Mi volt az ő szakmai specialitása, amely másoktól megkülönböztette?
– Fehér és kék szőlőket telepített a búzatáblák között, a benapozottság, a területi adottság felmérése után. Térképen őrzik, hogy a 100 hektárnyi területen menyi a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, Shiraz, Sauvignon Blanc és a Chardonnay terület.
A borászata máig olyan, mintha egy magyar borászatba mentem volna be. Mikor ott jártam, szüreteltek, láttam a cefrézést is. 2000-től a 2005-ös haláláig ebben az üzemben ténykedett. A pincészet megtervezése és kivitelezése nem mindennapi feladat volt, hiszen a lehető legmodernebb technológiát a legmagasabb minőségi szinttel párosította, ahol ma is a világ 56 legnagyobb francia tölgyfa tankjaiban érlelik kellő minőségűre a borokat.
– Mondják és írják: a dél-afrikai borászat eddigi történetében még nem fordult elő az, amit ő megvalósított. Mire gondoljunk ilyenkor?
– Például arra, hogy a legelső szüretet követő 2003-as évjárat termése a borászat három borának ötcsillagos minőségi kitüntetést hozott. A borgazdaság híres Capai ONE bora öt kék szőlőből –Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet Franc, Petit Verdot és Shiraz – készül.
– Mit köszönhet neki Afrika?
– A magyar borászok szaktudása világhírű, Dél-Afrikában is nagy megbecsülésben részesülnek. Tibornak és más hasonló tudású magyar szakembernek köszönheti Dél-Afrika, hogy a világ borászatában ilyen jó pozíciót értek el. Nem beszélve a pezsgőről. A Pongrácz pezsgő az egy kuriózum nem csak Dél-Afrikában, de ma már a világban is. 2015-ben a nevét viselő terméket a világ legjobb 10 pezsgője közé választották.
– Sorsa hasonlóan tragikus, mint Tiboré. Kérlek, mutasd be Pongráczot!
Pongrácz Dezső pezsgői
– Ha valaki a Stellenbosch borvidékre látogat, egy másik magyar névvel találkozhat: Pongrácz Dezsőével. A Pongrácz pezsgő, az ország leghíresebb és egyik legnépszerűbb pezsgőmárkája. Nevét a magyar nemesi származású Pongrácz Dezsőről kapta, aki Dél-Afrika bor- és pezsgőkészítésének egyik kiemelkedő alakja. Ahogy Dél-Afrikában ismerik: Desiderius Pongratz, aki 1923-ban született.
– Mit illik tudni az életútjáról?
– Megjárta Szibéria lágereit. 1944-ben szerzett mezőgazdasági diplomát Budapesten, majd a besorozását követően orosz hadifogságba esett. Közel egy évtizedet töltött hírhedt szibériai munkatáborokban favágóként, majd a veszélyes szibériai rézbányákban dolgozott. Ezeket túlélve sikerült Magyarországra visszatérnie, de 1956-ban végleg elhagyta az országot.
– 33 éves volt, amikor leverték a forradalmat.
– Két társával menekült el, először Svédországba, de azt a hideg éghajlatot nem kedvelte. A ’70-es években Európai nemesi kapcsolatai révén Namíbiába költözött, ahol mezőgazdasággal kezdett el foglalkozni, s hamarosan birtokvezető lett. 1958-ban átköltözött Dél-Afrikába, a Fokváros melletti Stellenboschba, ahol szintén mezőgazdasági vezetőként dolgozott és közben a Stellenbosch-i egyetemen megszerezte az agrármérnöki diplomát. Ő honosította meg a közkedvelt fajokat, a Chardonnay-t, a Sauvignon-t, a Pinot Noir-t.
(Migránsok. A mai dél-afrikai magyar közösség magját az 1956-os forradalom emigránsainak leszármazottai alkotják. A forradalom kitörésekor a fehér dél-afrikaiak, az afrikánok, erősen szimpatizáltak a magyarokkal, ennek kifejezésére nagy szimpátiatüntetéseket tartottak Pretoriában és Stellencbock egyetemvárosában is, valamint adománygyűjtő akciókat rendeztek a forradalmárok megsegítésére. Amikor a magyarországi forradalom leverését követően százezrek menekültek külföldre, a dél-afrikai elit egyöntetűen az emigránsok befogadása mellett állt ki. A Dél-Afrikai Köztársaság 1300 magyar bevándorlót fogadott be. Egyes becslések szerint a következő években összesen 3000-en érkeztek. —- Szerző).
– Feleségül vett egy német bárónőt.
– Igen, és vele együtt alapították meg a pezsgőüzemet, melynek olyan kultusza lett, hogy ma már pezsgő-teraszok üzemelnek borkóstoló egységgel, étteremmel. A bor- és pezsgőkészítéssel tudományosan is foglalkozott, így számos tanulmányt és könyvet publikált élete során. Sokan úgy tekintenek ma is rá, mint aki megalapozta a dél-afrikai pezsgőkészítést. Nagyon jó barátja volt Dr. László Gyulának.
– Specialitása?
– Az afrikai modern szőlőtermelés atyja volt, Chardonay és Pinot noirból készültek a pezsgői. A szőlőtermelésről írt könyve tananyag lett az egyetemen. Nem volt elég nemes szőlőfajta, ezért ő válogatta ki azokat ,amiket behoztak Afrikába. Olyan kultusza teremtődött az italának, hogy ma már pezsgőteraszok működnek. Délutánonként családi program keretén belül a gyerekek alkoholmentes, a felnőttek pedig 3-4 féle alkoholos pezsgővel múlatják az időt.
– Mennyivel más az ottani hozzáállás a szeszes ital népszerűsítésében?
– Azt is emelkedetten szemléltük, hogy milyen kultuszt tudtak a bornak teremteni. Minden üzemben a borkóstoló helyiség mellett van egy étterem. A hoteleket a közvetlen szomszédságukban építették fel, így ha az ablakon kitekint a vendég, egyik oldalon a szőlőterületet, a másikon az üzemet, a harmadikon pedig a golf pályát figyelheti meg. Szenzációs ötvözete ez az országjárásnak és a konyhaművészeti élvezeteknek.
– Eközben Pongrácz bár elvarázsolt, de a földön is két lábbal járó ember volt.
– Beethovent hallgatott és imádott tacskóival csatangolta be a határt. 1984-ben, 61 éves korában, borszállítás közben szenvedett halálos balesetet.
– Ez a tragikus elem is rokonítja Gál Tiborral.
Vissza Gál Tiborhoz
– Tibor technikája volt a jellemző László Gyula munkásságára is, aki a Dél-Afrikában töltött hosszú évtizedei alatt a Franciaországból meghonosított Pinot Noir, Savignon Blanc és Chadonay meghonosításával igen jó hírnevet szerzett.
– Változott valami az évtizedek alatt?
– A vörösborok technológiája a mai napig ugyanaz, semmit nem változtattak rajta. Ez is egyféle tisztelet és elismerés Tibor szakmai tudását illetően. Nem csak emlékét tisztelik, de azt is, ami fejlesztést hátrahagyott.
– Van-e annak nyoma, hogy az egriek őrzik a munkássága emlékét?
– Én nem találkoztam ilyennel. A tábla elkészítése előtt a családdal felvettük a kapcsolatot, s az ötletet örömmel üdvözölték.
– Milyen kapcsolatod volt vele az életben?
– Nagyon jó munkakapcsolatot ápoltam Tiborral, aki 1958-ban született Putnokon. A Kertészeti Egyetemen diplomázott, majd több évig dolgozott különböző beosztásokban az Egervinnél és a nagyrédei Szőlőskert Szövetkezetnél. 1989-ben kinevezték az olasz Tenuta dell’Ornellaia főborászának. A német Alexander von Essen báró kérte fel a dél-afrikai Capaia Wines borászat szaktanácsadójának.
Még a ’90-es években ismertem meg, ismertem fel szaktudásának magaslatait. A jövedéki törvény alkotási folyamatában többször együtt voltunk a Pénzügyminisztériumban, az Agrárrendtartási Hivatalban. A márványtábla mellett az ő fényképével is emlékeztünk rá.
Jó reménység
– A Jóreménység foka közelében jó reménységgel felkutattátok a magyar borászok nyomait.
– Átéreztük, megtapasztaltuk, mit tettek Afrikában a borászatunk szakemberei. Beigazolódott, hogy a jó magyar mindenütt jó magyar. Tehetségét, talentumát viszi és termőre fordítja. Ezzel a reménnyel és meggyőződéssel indultak útnak, s mi pedig a nyomukban. A hitük az eredményekben is visszaigazolódott, hiszen azok a borok, fejlesztések, amiket ott valósítottak meg, azok példázatosak. Büszkék lehetünk rájuk, hisz a dél-afrikaiak ma már piaci alapon tudják működtetni azt a jelentős magyar befektetést.
– Van arra esély, hogy ti be tudjátok kapcsolni Borsod , Heves megye gazdálkodását ebbe a véráramba?
– Nem látom ennek az esélyét. Ez az út is egyelőre tapasztalati értékkel bír, de az nagyon jelentős. Belepillantottunk abba a virágzó folyamatba, melyet a borászat, a gasztronómia és a turizmus ötvözése, összekapcsolása fémjelez. Hogy csak egyet említsek! Felültünk egy borvillamosra. A jegy megvásárlása után a járművön kaptunk egy-egy pohár bort és ezt követően ott szálltunk le, annál a borászatnál, amelynek nedűje elnyerte tetszésünket.
– Hasonló ez a borúthoz, nem?
– Igen, kicsiben! Mert a borút csak egy személyes elhatározás alapján működő, előzetes szervezést igénylő, bekopogtatós rendszer, szemben a dél-afrikaival, ami folyamatosan, gördülékenyen működő, példaadó modell.
– Hány szakember vett részt ezen a tanulmányúton?
– 17-en indultunk el. Kilencen voltunk a lillafüredi csoportban, a többiek badacsonyi, keszthelyi borászok, akiket az Országos Borrendek delegált. Egriek nem jöttek. A vezetőnk Czupper András nagymester volt. Kétévnyi tervezés után sikerült megvalósítanunk ezt a szép elgondolást. Rajta volt ez az út a borrend bakancslistáján.
– A következő utat hová tervezitek?
– Új-Zélandra, ami szintén hosszabb előkészítést igényel. Hamarosan ilyen céllal keressük fel Portugáliát. Azokat a tapasztalatokat szeretnénk összegyűjteni, amelyekkel a bor eladhatóságának hatékonyságát és a hozzáadott értéket növelni tudnánk.
– Tanulmányutak nem léteznek élménytúrák nélkül. Ennyi reménység után eljutottatok a Jóreménység fokára.
– Afrika csücske felé továbbhaladva, Fokvárostól 60 km-re található a Jóreménység foka. Nagyon nagy élmény volt ez a déli pont. Azt mondják, a Földön itt van a legtisztább víz és a legfrissebb levegő. Az odavezető út a Table Mountain Parkon megy át, melynek rendkívül gazdag és változatos növény- és állatvilága van. Itt vadállatokkal fotózkodhattunk. A sziklás földnyelvnél találkozik az Atlanti- és az Indiai-Óceán. Pazar, festői a táj, már az ide vezető út is lenyűgöző. Igazi történelmi helyként éltem át. Olvasmányélményemben még szerepeltek a nagy hajócsaták, így volt min elmélkednem.
– A bor itt is pezsegve forr?
– Eljutottunk egy borkúriába, ahová előre foglaltunk helyet, de mivel késtünk, egy talpalatnyi hely sem volt már. Végül is nagy nehezen kiszorítottak nekünk félórára egy kis sarkot. Ennyire élénk ott a borturizmus, ilyen imázsa van ott a bornak. Ez egy szembenézés is volt az itthoni szituációval.
Ars poetica
– Itthon néhány civilt magad mellé állítottál és Tardon alkottatok valami jelentőset. A temető kerítése méltatlan volt ahhoz a temetkezési kultúrához, amelyet a tardiak tartanak életben: nagyon magas szinten védik az eltávozottak emlékét. Egykor bogácsi kőből faragtatok korinthoszi oszlopos emlékeket az elhalálozottak sírboltjára. Ezt ízléses márványsíremlékekre cseréltétek. Megálmodtál oda egy kálváriát is, és vállalkozó társaddal, Nagy Józseffel megalkottátok a stációkat.
– A szülőfalum kötelez. Nincs min gondolkodnom ilyenkor. Most például Makfalvára készülünk, testvértelepülési kapcsolat jön létre a székely és matyó település között. Borbemutatót tartok a székely bál előtt, minden pénz megy a kárpátaljaiak megsegítésére.
– A bogácsi templomkertben tartott Trianon-emlékmű avatás elején, harang zúgása közepette, mikor Kiss Mátyás népi iparművész a 64 vármegyében általa gyűjtött földet szórta ki, megjelent a bogácsi égen két kisrepülő, körözve a megemlékezők fölött. Az egyikben Dusza Bertalan ült.
– A haza nekem mindenek előtt!
– A Márton-napi vigasságok, búcsú Bogácson, ahol fergeteges ünnepben mutatta meg magát a táj, a Szent Márton Borlovagrend ünnepi műsorát Bogácson, a Színészliget sarkán, ott, ahol nem régen avattuk operaénekes nagybátyám, Széki Sándor emléktábláját. Mindez Borkúthoz közel volt. Az a Borkút, melyet Nagy Józseffel együtt adományoztatok. mely nagy méretű kőbe van beépítve. Rajta a nemzeti címerünk.
– Ez a nemzetért vállalás, a Gál Tibor-eszménykép vitt el Afrikába is, miközben itthon is vagyok.
– Az említett bogácsi rendezvény résztvevőit az egyik pincében fogadtad libalevessel és igazán nagy méretű libacombokkal, lilakáposztás és tört krumplis körettel. Nem hiányzott a pálinka és az új bor sem.
– Ilyenkor érzi a magyar, hogy valóban legyőzhetetlenek vagyunk. Senki nem viselt maszkot, mert itt az ellenálló képességet nem plakátról rád mutató személyek biztosítják. A magyar erős náció, s ha még Isten is velünk, kicsoda ellenünk?
– Megjelent egy könyv, mely Mezőkövesd és környéke forradalmát dolgozza fel interjúkötetemben. Szinte minden helyszínen ott voltál, étellel, saját borral és pálinkával kínáltad a megjelenteket. Például Tardon, ahol születtél.
– Összekötöttük a földi halandókat az isteni magaslatokkal. Megejtően szép percek voltak ezek nekem fentről is.
– Mit ajánlasz nekünk, egyszerű földi halandóknak?
– Mindenkinek ajánlom, hogy Dél-Afrikát vegye bakancslistára, mert a természetvilága, beleértve a szavannai állatokat is, a borélménnyel összekötve felejthetetlen élményt nyújt.
Epilógus
– Őseid kőhodályából indultál, meghúzódva a Kács feletti dombokon 61 évvel ezelőtt. Azóta 2 kastélyt renováltál, egyik ezek közül a tied Tibolddarócon. Vannak, akik őseid okán grófnak hívnak ma már. Bejártad a világ jelentős borvidékeit. Eljutottál a busmanokhoz is, akik kőhodályszerű kis kunyhóikban élnek.
– És elcsodálkoztunk a csattogó-kattogó nyelvjárásukon. Több, kelet-afrikai nép beszél csettintő nyelvet, legismertebbek a busmanok. A csattogó hangok részei egy olyan hangkészletnek, amit mi is beszélünk.
– Csattogjunk tovább! Meg kellene írni a Kőhodálytól a kastélyig dokumentum regényt, nem gondolod?
– Meg kellene írni, úgy gondolom én is. Újjászülettem, a Covid halálos markából kiszabadítottak kiváló doktorok. S ha már (és amíg) vagyok, talán érdemes lenne ezt az életutat megmutatni, mint megvalósult álmot, hogy legyen másoknak is bátorsága nagyot álmodni.
Szíki Károly
Címkép: Szíki Károly felvétele