Az államok világhatalmi pozícióját a katonai, gazdasági (kereskedelmi) erejük és a pénzügyi dominanciájuk határozza meg.
Bár az Amerikai Egyesült Államok már 1872-ben felváltotta Nagy-Britanniát a világ legnagyobb nemzetgazdasági pozíciójában, mégis két nemzedék hosszan maradt a Font sterling továbbra is a globális vezető valuta.
Az Amerikai Egyesült Államok felemelkedése vezető világhatalommá közel egy évszázadig tartott. Kínának sikerült magát csupán 20 év alatt a másodrendűségből világhatalmi riválissá avanzsálni.
Az aranystandard korszaka
1950 végén elérte az USA a hatalmának a csúcsát. Az állam fizetési mérleg egyenlege a GDP arányában tartósan többletet mutatott és a dollár nemzetközi tartalékvalutává vált. A híres Bretton-Woods-i rendszerben megállapodtak a fejlett ipari országok a rögzített árfolyamban a dollárhoz és az USA kötelezte magát a dollár aranyra való korlátlan átválthatóságát (aranystandard). A rendszer hosszú távon árstabilitást eredményezett, stabilitást vitt a nemzetközi elszámolásokba, visszafogta a hajlandóságot költségvetési deficit kialakulására, és hátráltatta az aranyfedezetlen pénz előállítását.
A belga-amerikai Robert Triffin a Bretton-Wood-rendszert eleve elhibázott pénzügyi konstrukciónak tartotta. Tekintettel a korlátozottan rendelkezésre álló aranytartalékra a világkereskedelem által szükségelt likviditás (fizetőképesség) csak további dollár kibocsájtásával vált lehetségessé. Ennek következményeként kereskedelmi fizetési mérleg előbb utóbb deficitessé (az import értéke nagyobb, mint az exporté) kellett válnia. A növekvő világkereskedelem a dollár utáni keresletet is megnövelte, amely az USA óriási dollárkiáramlását eredményezte. Mivel az USA nem volt képes a megnövekedett dollárkeresletet még több arany beszerzésével fedezni, túl sok fedezetlen dollár került a világkereskedelmi forgalomba. A rendszer egyes tagországai (Franciaország 1969) nem tudták többé a felhalmozott dollárjaikat aranyba visszaváltani, amely megrendítette a dollárba vetett bizalmat. Az USA fizetési mérlege krónikusan hiányossá vált.
1971-ben Nixon elnök felmondta az aranystandardot, amely elkerülhetetlenné vált a vietnámi háború költségei miatt.
A valutarendszer válsága
Ma a globális valutarendszer a nyomtatott papírpénzen alapul, amelynek nincs semmilyen valós fedezete. Bizonyos mértékben ma a dollár tölti be az arany szerepét.
Az USA képes ugyan államkötvények kibocsájtásával a dollár árfolyamcsökkenésével járó veszteségeket a hitelezőinek egy ideig tovább adni. Ha azonban más országok kivonják magukat az ilyen „exorbitáns privilégium“ alól, akkor a hitelköltségek magasba szöknek, visszaesik a fogyasztás, a befektetések és minden import megdrágul és a jólét, amelyhez az amerikaiak hozzászoktak egyszerre véget ér. Kína egyelőre nem szüntetné be további kötvények megszerzését, de a kisebb országok már visszavonulást fújhatnak a dollárból. Ez pánikszerű tömegmenekülést indíthatna el, amelynek Kína is nehezen tudna ellenállni. Elérkezhet az a pont, amikor a költségek túlszárnyalják a hasznot.
Az országok folyó fizetési mérlegének 2018-ban az IMF által készített listájából pozitívan kiemelkedik Németország, Japán, Dél-Korea, Oroszország, Svájc mérlegtöbblettel, amíg az USA, Nagy-Britannia, Kanada, India, Franciaország, stb. tartósan deficites mérleget mutat. A dollártól való eltávolodás és növekvő diverzifikáció (euró, jen) egyre erőteljesebb mutatkozik meg. Időközben az egykor vonzó amerikai államkötvényeket is kerülik a befektetők. Az USA fizetésmérlege (8 billion $) és háztatási hiánya (13 0%) rekordmagasságokat döntöget. A hitelminősítők AAA besorolása több, mint álságos. A dollár árfolyamát gyengíti az USA ikerdeficites (folyó fizetési mérleg és államháztartási hiány együttes fellépése) pénzügyi állapota, amely a versenyképesség hiányára és az hitelekre épülő jólétre vezethető vissza.
A 21 század új valutarendje
Az aranystandard visszatérése a világgazdaság mai méreténél lehetetlen az elégtelen mennyiségű aranytartalékok miatt. Csak a zsenminbi jöhetne szóba a dollár alternatívájaként. Kína sok szempontból hasonlít az egykori feltörekvő USA-hoz. A fizetési mérlege mérlegtöbbletes, export világbajnok, a háztartási hiánya minimális.
A zsenminpinre nehéz emelkedő út várna, ha az országok nemzetközi világvalutaként (Jüan) elfogadnák. Minél szélesebben terjed el a jüan a világban fizetési eszközként, annál gyorsabban ássa alá a dollár státuszát beláthatatlan következményekkel. Maguk a kínaiak sem érdekeltek abban, hogy ez hamar bekövetkezzen. A zsenminpi árfolyama felértékelődése megdrágítaná kínai exportját. A Triffin-paradoxon még élénken él a pénzügyi szakemberek emlékezetében. Ha egy ország valutája egyidejűleg a globális tartalékvaluta is, akkor nehéz olyan monetáris politikát követni, amely egyrészt az ország gazdaságának követelményeinek (a folyó fizetési mérleg egyensúlya, árfolyamstabilitás) és másrészt a világkereskedelem (valutaellátottság) elvárásainak megfelel.
Újabban ismét napirendre került John Maynard Keynes javaslata egy globális szupervaluta, a Bancor létrehozására, amely értéke 30 nyersanyagra alapulna. Kína és a feltörekvő országok erőteljesen követelik a dollárt olyan világvalutával felváltani, amely stabilabb és ellenállóbbak válságokkal és összeomlásokkal szemben. Ha a dollár tartalékvaluta jelentősége tovább csökken, akkor a pénzvilág világhatalmi dominanciája véglegesen megpecsételődik. Talán az orosz-ukrán háború ennek a folyamatnak a lelassítását szolgálja. Európa Oroszországgal (és Kínával) szankciókkal szétszakított kereskedelmi lánca meghosszabbítja ideig óráig a dollár és ezzel a globális pénzvilág uralmát.
Kina „hosszú menetelése“
A Kínai Népköztársaság 2009-óta exportvilágbajnok. Amíg az ország vezetői a nemzetközileg a gazdasági integráció rendíthetetlen híveinek vallják magukat, addig fenntartják a belső gazdaságukban messzemenő beavatkozási lehetőség jogát. Vajon lehet-e a globalizált világban kitartani ezt a kettős stratégiát hosszú távon?
A három mérföldkő jelzi Kína szerepfordulatát a tervgazdaságból a turbókapitalizmusba. A csatlakozás a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO, World Trade Organisation) 2001-ben, a globális pénzügyi válság kezelése 2008-ban és a gazdaságpolitika irányváltása 2013-ban.
A kínai gazdaság stratégiai fordulatát jellemző változások:
- a világ bérmunkásából Hichtech-versenyző,
- a nyersanyag vásárlóból ritkaföldfém monopolista,
- a lokális gyártóból globális invesztor,
- a pénzügyi elszigeteltségből a nemzetközi financgazdaságban integrált szereplő
A pénzvilág jövője
A pénzvilág átrendeződése hosszú elhúzódó folyamatnak és nem a gyors változás útján valósul meg. A kialakult helyzet leírására lehetne Caesar híres mondását Alea iacta est (a kocka el van vetve) idézni. Kína azonban nem lépi át a Rubicont. A gazdaság irányítói tisztában vannak azzal, hogy egyetlen nemzeti valuta sem lehet többé a világ tartalékvalutája. A „dollár korszak“ végét türelmesen kivárják. A fontos kereskedelmi beszállító láncok mind szorosan kötődnek a kínai gazdasághoz. Németország feldolgozó ipari vállalkozásainak 46%-a a kínai kereskedelemhez kapcsolódik (ifo-intézmény).
A pénzvilág békés átalakulása együtt jár Kína felemelkedésével a világ legnagyobb gazdaságává. Remélhetőleg Lao-ce és Konficius bölcsessége, nem pedig Mao Ce-tung kultúrforradalmi rombolása érvényesül a békés, gazdaságilag pragmatikusan együttműködő világ megteremtésében.
A globális kereskedelmi láncok szétszakadásával (az Oroszokkal, Kínával) a globalizmus érzékenyen le fog szűkülni Nyugatra (USA és Európa).
Prof. Dr.-Ing. Anisits Ferenc