Antall József és Orbán Viktor beszélgetése

A miniszterelnök és a fiú címmel írt színdarabot Pozsgai Zsolt. A művet április 22-én 19 óra 30 perces kezdéssel mutatja be a Thália Színház. A drámaírót kérdezte a Présház. 

– Mester, az Ön drámája egy elképzelt, szenvedélyes találkozás története Antall József és Orbán Viktor között a Parlament elakadt liftjében 1990 október 29-én, a taxissztrájk előtti este. Miért érzi ma érvényes üzenetet hordozónak a 32 évvel ezelőtt, tehát jó régen meg nem történt beszélgetést?

– Drámában olyasmit érdemes megírni, ami mindig érvényes. Ez egy nemzedéki vitáról, Mester-Tanítvány vitájáról szól szenvedélyesen, érzelemgazdagon. Ez a mindennapjainkban is jelen van. Miután személyesen, mondhatni tevőlegesen is részt vehettem a rendszerváltás folyamatában, nagyon régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy színpadra vigyem a tanulságokat. Két éve Antall József Emlékév volt, az ő emlékére megírtam ezt a drámát, a Covid miatt nem tudtuk bemutatni. Pályázatokra is beadtuk, rendszerint nyertünk, kivéve az Antall József Emlékére kiírt Pályázatot, ahol a mai napig nem hirdettek eredményt.

Mintha az emlékév fontosabb lenne, mint maga az ember, akiről szólnia kellene. De ez nem az én felelősségem.

Aztán vártunk az alkalmas időpontra. Nem nagyszínházakat kerestem meg a drámával, hanem Ivancsics Ilona és Színtársait, mert úgy éreztem, olyan csapat kell, akik minőséget produkálnak, de nem vesznek részt a napi politikai vitákban, és nem politikai alapon szerveződött a vezetésük. Nem liberálisok vagy konzervatívok, egyszerűen színházcsinálók. A Thália Színház pedig befogadóhelyszín. Miért érzem fontosnak, hogy játsszuk? Mert úgy látom, generációk nőttek fel, amelyeknek nincs ismerete erről a korszakról. Persze, történelem órán lehet foglalkozni vele, de egy korszakot igazán emberközelbe a művészet képes hozni, a színház, a film, az irodalom. Mert nem a tények érdeklik, hanem a tények tanulságai. Persze csak ha jó a mű. A konkrét helyzeten kívül az is érdekel, hogyan választódik ki a vezető. Miért ő lett a miniszterelnök, aki egész életében azt mondta, nem szeretne politikus lenni. A másik szereplőm pedig azt nyilatkozta, ő politológiát szeretne egyetemen tanítani. Mi az a történelmi szükségszerűség és kényszer, ami miatt a történelem, vagy egy hatalmi réteg az élre lök egy-egy embert. A két férfi a liftben hasonló sorsot visel, ezért is lehet közük egymáshoz.

A történet szerint mielőtt találkoznának, a Parlamentben szenvedélyes vita zajlik. A Fiú leárulózza a miniszterelnököt a nyilvánosság előtt, azt az embert, aki őt a szellemi örökösének tekinti. És ráadásul halálos beteg. Úgyhogy amikor mindezek után véletlenül egy liftbe kényszerülnek, van mit mondania a Miniszterelnöknek. Ez drámai helyzet, színház. Antall József figuráját Szabó Sipos Barnabás kelti életre, rendkívül finom eszközökkel, nagy élvezetesen.

– A drámai üzenet megformálásához miért van szükség a 29 évvel ezelőtt elhunyt miniszterelnök megelevenítésére?

– Mert drámaírókánt rendkívül érdekel ez a figura. Belső meggyőződése ellenére vállal egy feladatot, amivel mások megbízzák, nem ő harcolja ki magának. Papucsban, házikabátban fogadta az akkori rendszerváltók küldöttségét, akik felkérték, legyen az élen. Nagyon sok ilyen alak van a történelemben. Nagy Imre sem saját akaratából lett vezető. Rákóczi sem tudta megindokolni a feleségének, miért ő lett a jelképe és szimbóluma egy felkelésnek. Táncsics volt a legjobban meglepődve, amikor zajos tömeg a vállára emelte, és ujjongva hordozták körbe a városban. Horthy folyamatosan azt leste, hol a kiskijárat, ahol el tud tűnni, felvenni a szép ruháját, és hajóra szállni. Antall, a tudós értelmiségi a gyakorlati politikai vezető szerepébe kellett, hogy lépjen, és becsületére legyen mondva, ez tisztességgel meg is oldotta. Például azzal, hogy Soros György hiába hívta ki magához Amerikába, hiába próbálta az akkori SZDSZ-szel együtt befolyásolni, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek kedvezők a számára, de végzetesek az országra nézve, Antall makacsul ellenállt. Megjegyzem voltak országok, akik elfogadták ezt az ajánlatot, és ma szinte ugyanolyan körülmények között élnek, mint harminc éve. A rendszerváltás nem kizárólag egy demokrácia születését jelentette, hanem a szabadrablás idejét is, az ügyeskedők világát, a politikai haszonlesők végtelen lehetőségeit. Antall ezt látta, és a taxissztrájk napja előtt beszédet akart mondani a televízióban. Szólni akart a Néphez, hogy elmagyarázza, mit miért tesznek. Kimentek a lakására, felvettek két interjút. ÉS NEM ADTA LE A KÖZTÉVÉ. Példátlan! Hankiss Elemér nem engedte adásba a miniszterelnöki beszédet. Hol lehetséges ilyen a világban?! Csak nálunk. Az első interjút leadták a halála első évfordulóján, a második a mai napig nem hozzáférhető. Kénytelen volt szembesülni azzal, hogy ő tulajdonképpen egy báb. Olyan emberek bábja, akik szeretnének a háttérben maradni, és onnan irányítgatni. Ez a helyzet lehet drámai, színpadra való.

– Az Orbán Viktorról mára kialakult képet hogyan rajzolja át A miniszterelnök és a fiú című darab?

– Sehogy, mert Orbán Viktor egészen más jellem, más karakter. Átok vagy áldás, ki minek értékeli azt, ha egy ember ugyanazt az értékrendszert képviseli egész életében. És ugyanolyan következetesen, olykor makacsul ragaszkodik is hozzá. De ettől még szüksége van mesterekre, különösen abban az időben. Szüksége van hozzá hasonló őszinte emberekre, akikben megbízhat. Például Antall József. És ha ez a fiatal korban felvett értékrendszer erősödik, akkor páncél lesz belőle, olyan páncél, amely megvédi a legalantasabb támadástól is. Fújhatnak síppal az arcába az ülésterembe, a legmocskosabb jelzőket vághatják a fejéhez, támadhatja egy világrend, akkor marad, és megy tovább. Ezzel senki nem állítja azt, hogy maga az ember nem változik közben, mert ilyet mondani butaság lenne. Minden ember változik, ahogy halad előre az életben, tapasztalatokat szerez, tudja, melyik csapdába nem szabad lépni, megismeri a valódi örömöket, a kudarcokat – de végig marad ugyanaz az értékrend. És már a darabban is látszik az az elképesztő energia, amivel ezt mind végig is fogja csinálni.

Pozsgai Zsolt

Nem tudom, melyikünk lenne képes arra az irdatlan mennyiségű munkára, amit csak a járvány alatt végzett a kormány, és ő maga. Kelj fel ötkor, intézd az itthoni ügyeket, majd délután repülje el Madridba, onnan Brüsszelbe, gyere haza, és reggel kezd újra ezt az egészet. És közben törődj a családoddal, az unokáiddal, legyen időd ezt a valódi, igazán fontos családi örömöt is igaz mélységében átélni. Ott van ez már a darabban ábrázolt Fiúban is. Bár ez igazán nem az ő előadása, ez valóban Antall József emlékének született. A fiatal, nagyon tehetséges színész, Fecske Dávid  alakítja a Fiút. Nagy örömmel, és várakozással. Remélem, sikerül megvalósítani, amit szeretnénk.

Molnár Pál