„Szülőanyám, te szép Magyarország, / Hogyne lennék holtig igaz hozzád!” – írta Arany János a Nemzetőr-dalban. Nemzetőr érdemereszt kitüntetést vett át a Nemzeti ünnep alkalmából rendezett megemlékezésen Szíki Károly Arany érdemkeresztes színművész, nemzetőr ezredes. Az elismerő címet Budapesten, a Batthyány Lajos emlékére szervezett ceremónián Bacsó Ernő tábornagy adta át. Az eseményen közreműködött Tamás Gábor, Tarnai Kiss László énekművész, valamint verset mondott Sinkovits Vitai András színművész. A kitüntetett Szíki Károlynak tett föl kérdéseket a Présház.
– Művész úr, gratulálunk rangos kitüntetéséhez! Arany János idejében szürke paripán fegyverrel harcoló nemzetőrök védték a hazát. Ma a szellemi fronton kell küzdeni. Ez miért nehéz?
– Talán azért, mert a nemzet szellemi honvédői kifáradni látszanak, kivénülünk, elkopunk és nem állnak mögöttünk százak ezrek, ahogyan Reményik Sándor remélte versében Trianon után. Az is vágyálom volt, olyan remény, mint a bekötött szemű lónak, ami azt hiszi, hogy a körbenjárás egyszer véget ér.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a hátunkra rakott keresztet ledobhatnánk vagy pihenhetnénk csak egy percet is, mert a hazamegsemmisítő alakok és alakulatok mindig készen állnak és várakoznak a határon, meg a benti kocsmákban, hogy leváltsák a nemzet honvédőit. A mi nagy nemzeti bajvívóink példák mindörökké abban, hogy a „gyengeségükből felerősödtek”, képesek voltak mindig valamiből erőt meríteni. Nekünk annyi dédapánk, ükapánk van vissza a pozsonyi csatáig vagy éppen a Biblia hősiből végzett merítésben annyi próféta adott példát, kik tűz erejét oltották el, kard élétől menekültek meg, háborúkban lettek hősökké, idegen banditákat, seregeket futamítottak meg, hogy erkölcsileg megerősödve képesek vagyunk tovább lépni minden bajon.
– Önnek egy generális adta át az elismerést. Mennyit emel egy szervezeten, ha abban a nemes tekintélytisztelet is jelen van?
– Az angyalok tudják, milyen veszedelmes dolog, ha a démonok ténykedésének világában kell színt vallanod. Ezért vannak a tekintélyek mellettünk, előttünk, felettünk. Arra vannak kijelölve, hogy árbocok legyenek, amikhez a mi vitorlánk biztonsággal megköthető és így vigyük együtt ezt a csónakot, hajót, amin a nemzet hajókázik. Tekintélytisztelet nélkül nincs felemelkedés, csak zűrzavar, ahol a Sátán tanyát épít. Isten szívének a fájdalma hallható. Az igazi összetartozás gyógyít, megszakítja bennünk a kétség fonalát. Valami ilyesmit érzek, ha a nyugodt erőket nézem, ha mellettük állok. Ebből táplálkozom és adom tovább.
– Neves művészek köszöntötték Önt verssel, énekkel. Hogyan erősíti a nemzetőrséget a művészek között felragyogó bajtársiasság?
– Nem csak engem ért ez a megtiszteltetés, hiszen Gróf Batthyány Lajosról szólt ez a napsugaras délelőtt a Batthyány téren. Felemelő érzés nemzetőrként, színművészként, íróként átélni, hogy vannak még figyelmes emberek, kik beleakadnak a munkádba, így 42 év színészi kalandozás, valamint vitézi, lovagi és nemzetőri ténykedésre rakódott port kicsit elfújja a szellő és fényesebb szelek fújnak, melyben kifénylenek az érmek és érdemek. És ami legfontosabb: minden ilyen perc győzelem a félelem felett!
Molnár Pál