Vészesen szekularizálódó korunkban azok a tradíciók, értékek, élményből lett emlékek válnak lélek- és közösségerősítővé, amelyeket emlékezetünk megőriz, amelyeket élni segítővé teszünk.
Az emlékezés szellemi-lelki találkozás, amelyben tovább él a szeretet. Tatiosz, a szeretet tanának filozófusa vallotta: „Boldogtalan, aki
emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.”
Ravennában, a Dantis poetae sepulchrum (Dante költő sírja) feliratú mauzóleumban fejet hajthattam.
Dante-emlékeim: Firenze – Ravenna
Hálaadó lélekkel idéztem a nekünk méltán híres és tanulságos intelmet: „Oh beata Ungheria…” Dantét Ravennában temették el.
Holttestét a firenzeiek többször megkísérelték visszaszerezni. 1519-ben Medici Leo pápa elrendelte a költő földi maradványának hazavitelét. Ezért 1509 és 1865 között a költő Dante koporsóját a ravennai ferencesek elrejtették. 1865-ben megtalált ereklyéit a Dante-mauzóleumban helyezték.
Firenze – máig tagadva Dante „meg nem érdemelt száműzetését” (exul immeritus), és elüldözését megbánva – számos emléket állított legnagyobb szülöttének. Cs. Szabó László írja: „Van a firenzei dómban egy kép, amelyen Dante az Isteni Színjátékot magyarázza. A városkapuban áll, jobbján a pokol tornáca, mögötte a tisztulás hegye. Olyan, mint egy szikár pálma. Már nincs helye a földön s még nincs helye az égben, már látszik az egész szín: a szülőváros, a pokol s a menny, de a költő még a színhelyek közt áll, feleúton…” Jeles firenzeiek – Galilei, Macchiavelli, Michelangelo, Rossini – sírja található a Santa Croce bazilikában. A Dante tiszteletére emelt jelképes síremlék nemzeti panteon szépégű. Felirata: „Onorate l’Altissimo Poeta” – „Tiszteljétek a Legnagyobb Költőt!”
A Dante-kultuszból nem hiányozhat az Egyház hangja sem. XV. Benedek pápa 1921-ben, Dante halálának 600. évfordulója alkalmából adta ki In praeclara summorum (A legdicsőbbek között) kezdetű enciklikáját, melyben XIII. Leó és Szent X. Piusz pápa Dantéval kapcsolatos gondolatait is összegyűjtötte. Illőn méltatta a költőt, aki „katolikus hitből merített ihletből táplálta és fokozta tehetségének lángját és költői erejét olyannyira, hogy már-már isteni költeményben énekelte meg a hit magasztos misztériumait.”
XVI. Benedek Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikáját a Paradicsom 33. éneke is ihlette: „Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad” (1Jn 4,16). – „Jézus Krisztus – Isten megtestesült szeretete”.
Ferenc pápa Candor lucis æternæ (Az örök fény ragyogása) kezdetű apostoli levelében Dantét „a reménység prófétája” titulussal illeti. Méltatja jelentőségét, életművének képekben, jelképekben és értékekben gazdag örökségét: „Az Isteni színjáték célja elsődlegesen gyakorlati és átalakító. Nem pusztán költőileg szép és erkölcsi értelemben jó akar lenni, hanem képes gyökeresen megváltoztatni az embert
és elvezetni őt a rendetlenségből a bölcsességre, a bűnből a szentségre, a nyomorúságból a boldogságra, a pokol rémisztő szemlélésétől a paradicsom boldogító szemlélésére.”
Utókor és újraértelmezés
Dante halálának, mennyei születésnapjának 700 éves évfordulóján szerte a világon megemlékeznek a firenzei géniuszról és gazdagítják Dante-képünket. Öröm, hogy nekünk magyaroknak is bőven van mire emlékeznünk.
Felsorolhatatlan azoknak az alkotóknak a neve és műve, akiket a firenzei géniusz inspirált. A Commedia minden olvasója tükörbe néz és önmagával találkozik. Monteverdi 1607-ben készült L’Orfeo című operájában elhangzik a Pokol felirata.
Csajkovszkij 1856-ban a Pokol ötödik énekének inspirációiból komponált szimfóniát:
Francesca da Rimini. Szimfonikus fantázia Dante nyomán. (1876) Botticelli illusztrációsorozatot készített az Isteni színjátékához. (1492-1500) Delacroix Dante
bárkája című festménye 1821-ben készült el. William Blake 1827 körül festette az Isteni színjáték által ihletett akvarelljeit. Gustave Doré a XIX. században az Isteni
színjátékhoz híres illusztrációkat alkotott. 1880 és 1917 között Rodin A Pokol kapuja
című monumentális alkotását is a dantei Pokol inspirálta. 1911-ben némafilm készült
az Isteni színjátékból, 1924-ben a Pokolról is. 2010-ben animációs film látott napvilágot Dante Pokol címmel. Az 1935-ös Dante Pokla című film cselekménye a
Pokolra épült, amint a 2016-os Inferno című filmé is.
A Commedia magyar műfordításai
Dante a költői szöveg fordítását lehetetlen vállalkozásnak tartotta, de a Divina Commedia angol-amerikai fordításainak száma már meghaladja a százat, a németé
pedig a hetvenet. Magyar nyelven a Commedia hat teljes műfordítása ismert, a
Pokolnak pedig több külön fordítása is van. A lengyel irodalom hat teljes fordítással
rendelkezik, a cseh, szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén legfeljebb hármat
tud felmutatni.
Dante magyarországi megismertetése, népszerűsítése érdekében a vértelen szellemi hódítást végző fordítók tették a legtöbbet. Versfordítás-irodalmunk egyedülálló. („Kosztolányi szerint: „A műfordítás alkotás és nem másolás.”) Ha a magyar költők versei olyan jeles mesterek hangján születtek volna meg idegen nyelveken, mint a nagyvilág költészete magyarul, akkor líránk nem nélkülözné azt a megbecsülést, melyet érdemel.
Rainer János A magyar Dante nyomában című írásában az „Altissimo Poeta” magyar fogadtatását tekinti át. (Országút, Dante-szám.7/10/2021). Az ELTE Egyetemi Könyvnyvtára 94 színes miniatúrát, iniciálét, rajzokat tartalmazó XIV.
századi, befejezetlen Dante-kódexet, az Egri Érseki Könyvtár pedig a Divina Commedia Serravalle püspök latin nyelvű, gót írásos, Luxemburgi Zsigmond magyar
királynak, német-római császárnak ajándékozott fordításának egyik másolatát az ajánlással együtt őrzi. Ráskay Lea Sövényházi Márta rendtársával együtt a Paradicsom három sorának (XXII. 46–48) fordítását iktatta be Az szent apostoloknak méltóságokról és dicsőségekről szóló könyvecskéjébe.
Döbrentei Gábor Divina Commedia-fordítása kéziratban maradt. A fáma szerint a katonakorában Petőfi Sándor is lefordította a Pokol feliratát. Császár Ferenc rímtelen jambusos tercinákban próbálta magyarítani a Commediát.
Arany János 1856-ban A magyar nemzeti versidomról szóló tanulmányában hat sort közöl saját fordításában a Purgatórium elejéről: „Az emberélet utjának felén / Zordon sötét erdő közé jutottam, / Mivel az igaz útat nem lelém; // Mily kín ez erdőrül beszélni ottan! Mily vad, kietlen az, bú s baj tele! / Hogy rágondolva is eliszonyodtam stb.” Hozzá is teszi: „Ez elsietett fordítás csupán a formáért van.”
Bálinth Gyula ferences szerzetes rímes tercina-szerkezetű hexameterekben fordítja a Commediát, a Pokol első három énekét, és Ágai Adolf Magyarország és Nagyvilág című folyóiratában tette közzé. A Commediát Szász Károly rímes jambusban fordította magyarra (1872-1899), Cs. Papp József pedig kuriózumot jelentő prózában (1895-1906).
Babits szerint Dante a világ legnagyobb költője. Már kezdő tanárként foglalkozott a Commediával, de még halálos ágyán is javítgatta több kiadást megért fordításremekét. (Révai, Bp., 1912–1922) Költő-műfordítói erényei: kvalitásérzék, nyelvművész, filológiai elmélyülés, szeretet és megértés. Főleg Szász Károly fordításából és az elődök vívmányaiból mintegy kétszáz sort vett át. Alapelve: a
„fordítónak nemcsak joga, hanem kötelessége is mindenütt, ahol a régi fordítás
valamely helynek egyedül helyes vagy lehetséges megoldását eltalálta, ezt a megoldást átvenni.” A Purgatórium fordítása (1920) után írta: „A fordítás hálátlan munka, mert a legjobb is megalkuvás, és nem tökéletes. Hibát mindig lehet benne találni, és erényeit nem muszáj észrevenni.” (Vö.: Mátyus Norbert Babits és Dante. Filológiai közelítés Babits Mihály Pokol-fordításához. (Szent István Társulat, 2015.)
Babitsot követően és Kenedi Géza 1925-ös fordítása után, Szabadi Sándor 2004-es, prózában történt tolmácsolásáig magyarul nem jelent meg új és teljes magyar Színjáték-fordítás. A magyar Dante-kultusz fontos, minősítő kiadása: Dante összes művei. Ford.: Babits Mihály, sajtó alá rend., utószó Kardos Tibor (Magyar Helikon, Bp., 1962).
A Pokol és aPurgatórium fejezeteit fordító (1878, 1907) Angyal János az első, aki az eredeti tercinás jambusos formát megőrzi. Hűség tekintetében Babits az ő fordítását tartja a legjobbnak. Csicsáky Imre is a Paradicsomot (1887) jambusban fordította magyarra.
A Pokol fejezetet magyarra fordító Gárdonyi, a millenniumkor Budapesten a dantei Pokol világát – főképpen Doré illusztrációi nyomán – megjelenítő vállalkozásával kudarcot vallott. Életsorsáról, Egerbe költözéséről dantei szavakkal tett tanúságot: „A Pokol kapujától kerültem az Isten közelébe.” (Egri kertjében domborművet állított Danténak.)
Zigány Árpád a Pokol verseit 1908-ban jambusban fordította nyelvünkre.
1921-ben látott napvilágot Radó Antal szintén jambikus Pokol-fordítása. Weöres Sándor – jórészt Kardos Tibor nyersfordításainak segítségével – tolmácsolta a Pokol 1-5. énekét (Akadémiai Ny., Bp., 1966.) Weöres fordítása bizonyítja, az epikus
keretbe foglalt lírai, filozófiai költeményben mennyire fontosak a drámaiság elemei. A Magyar Dantisztikai Társulat Pokol próza-nyersfordítása 2019-ben keletkezett.
Baranyi Ferenc és Simon Gyula (2012-2017) sikeresen tolmácsolta Dante főművét.
Nádasdy Ádám a dantei szöveg modern értelmezésére törekedett. (2016)
Az új fordítások tanulsága: Dante világából, világfelfogásából, filozófiájából, nyelvi-poétai művészetéből a ma embere már sok dolgot nem ért. Szükséges magyarázatokat fűzni az új fordításokhoz. Lényeglátó magyarázatokkal, lábjegyzetekkel is segíteni kell a szövegmegértést. „Modernizálva” is lehet nívós,
élvezhető fordításokat létrehozni.
A Dante-kutatásra, kultuszra az 1920-as években élénkítően hatott a költő halálának 600., az 1960-as években születésének 700., a jelenkorban pedig halálának 700. évfordulója. A kultusz költői csúcsa Arany János Dante című költeménye, amely ezekkel a szavakkal zárul: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved, / Hogy a hitlen ember imádni tanulja / A ködoszlopába búvó istenséget.”
A magyar zenei hagyományban élő Dante-kultusz (Liszt, Hubay, Ábrányi) zenei csúcsa: Liszt Ferenc trilógiának szánt, mirabilis Dante-szimfóniája. (A Paradicsom rész nem készült el. Helyette Liszt a női karra és zenekarra írt Magnificattal fejezte be kompozícióját, amelynek zenetörténeti helyét sokan a Faust- szimfónia mellett jelölik ki. A Dante- illusztrációk közül kiemelkedik Gy. Szabó Béla impozáns fametszet-sorozata, amely könyvalakban is megjelent. (Kolozsvár, 1976, Dacia.) A Dante-művek magyarországi fordításainak, értelmezéseinek, kisugárzásának, művészeti kapcsolatainak, érintkezéseinek, hatásainak, inspirációinak és sugallatainak sok bizonyítéka vár még feltárásra, sok-sok aranymorzsa vár megörökítésre.
Bán Imre Dante-előadása
Bán Imre klasszikus filosz-habitusú és mentalitású irodalomtörténész professzor
1976-ban ment nyugállományba. Élményből lett kedves emlékem a debreceni
egyetemen három nagyszerű búcsúelőadása: Boccaccióról, Petrarcáról és Dantéról.
Mindhárom előadásán zsúfolásig megtelt az egyetem nevezetes, 12-es számú tanterme. A diákhallgatóság között számos régi tanítványa is megjelent, érdeklődők
is érkeztek az orvosi egyetemről is.
Bán Imre akadémikusi rangra volt méltó és érdemes, de nem kapta meg, bár jól felmérhető tudománytörténeti helyet szerzett magának a régi magyar literatúra művelésében, a kutatások fellendítésében, színvonalemelésben, külhoni elismertetésében. Az egyetemi katedrától búcsúzó professzort nagy várakozás,
érdeklődés fogadta. Előadását rendkívüli figyelem és csend kísérte. Remek volt a captatio benevolentiae, amely erőst megnyerte a hallgatóság jóindulatát.
Az életművet összegező Commediának Boccaccio adta a Divina jelzőt, aki a firenzei Santa Croce templomban Dante-előadásokat tartott. Boccaccio Dante élete az első Dante-életrajz, 1357 és 1362 között készült, információkban máig a leggazdagabb. Boccaccio, a maga mentsége szerint: „szerény képessége” ellenére igyekezett véghez vinni, amit a Városnak „illő és méltó módon, de nem cselekedett meg”. Azért vállalkozott a feladatra „nehogy az idegen nemzetek (…) azt mondhassák: saját hazája hálátlan volt e nagy költő iránt”. Bírálta azokat a korifeusokat, akik elűzték Itália „egyedül való, tündöklő csillagát”.
Bán professzor szólt Giovanni Papini – olasz kritikus, regény- és novellaíró –, Dante vivo („Élő Dante”) című népszerű könyvéről, amely tematikája, stílusa, újdonságai révén gyorsan beépült az egyetemes Dante-szakirodalomba. (Libreria Editrice Fiorentina, Firenze 1933.) Határozottan cáfolta Papini részrehajló tévedését, joggal támadható tételét, amely szerint Dantéról csakis olasz, csakis firenzei és csakis katolikus írhat monográfiát. (Sokunk számára nem volt titok: Imre bácsi neveltetése óta református.)
Dante nevét, a „nomen est omen” jegyében, a Durante rövidített, becézett formájából eredeztette (abbreviatura, abbreviatio), amely tartós, szilárd, hosszú, örökéletű jelentésű. A költőgéniusz jelentőségét úgy tudatosította, hogy ő a Sommo Poeta, a legnagyobb, legfőbb, legmagasabb költő. Hozzá képest Petrarca is csak minor.
A Kardos Tibor szerkesztésében megjelent Dante a középkor és a renaissance között című, nemzetközileg is jelentős tanulmánykötet Dante történeti helyét próbálta kijelölni. (Akadémiai Kiadó, Bp., 1966.) Bán Imre előadásában és tervezett. később megjelent monográfiájának bevezetésében a „középkor vagy reneszánsz” kérdésre is felelt: „egy modern monográfia nézőpontja csak a »középkori Dante« lehet”. Bizonyítékai, érvei: az itáliai városfejlődés jellegzetességei, a középkor vívmányai, a Dante korabeli Firenze, melyre a reneszánszt megelőző signoria – az Úr kegyelméből és áldásával gyakorolt hatalmi és politikai viszonyok voltak jellemzők.
A dantei számmisztika a Szentháromságra, a hármas szám fontos jelképeire utal. A mű szerkezete és formája 3-szor 33 plusz egy énekből áll. Minden énekben három soros szakaszok (tercinák) képezik a szöveget, 34rímeikkel is szabályosan csatlakoznak a következő szakaszhoz. Rímképlete: aba, bcb, cdc… A Beatricére utaló kilences szám dominanciája a Pokol (9 kör), a Purgatórium (9 szint) és a Paradicsom (9 ég) elrendezésben is megjelenik.
A lírai én túlvilági zarándokútja az ember bűneitől való megtisztuláshoz vezet.
Dante „az emberélet útjának felén”, nagycsütörtök éjszakáján indult misztikus
zarándokútjára, húsvétvasárnap érkezett meg a Purgatóriumba, húsvét szerdáján,
Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását követően pedig a Paradicsomba. A túlvilágról szóló látomás a középkori ember világnézete szerint újra elrendezi a világot, elhelyezve benne a bűnt (a sátánt), az erkölcsi tisztaságot (Istent, Máriát,
Beatricét): az Embert. Alaptörvénye: a túlvilágon mindenki abban bűnhődik, amiben
bűnös, úgy kapja erkölcsi jutalmát, amint élt.
A Nagy Ének allegorikus jelentésszintje, a hit és tudás, a történelem dantei értelmezése, a művészi öntudat megjelenése, a hazaszeretet forró érzelme, a művészi öntudat megjelenése, a szerelem felmagasztalása tipikusan középkori. A valóságos hölgy alakjából Dante által teremtett Beatrice az égi Szépség, a lelki (erkölcsi) tisztaság, nemesség a középkori hit és vallás által ihletett, megtisztító tökéletesség jelképe. Középkori szemléletű a fikció- jel- és valóság felfogása is.
Albertus Magnushoz, Aquinói Tamáshoz és a skolasztika sok más képviselőjéhez
hasonlóan, az arisztotelészi és az ágostoni jel-fogalmat fogadja el. A klasszikus ókorhoz való viszonyulása is középkori, amint a figurális-szimbolikus ábrázolásmód
értelmezése és a pápaság és a császárság közt dúló harchoz való viszonya is. (Vö.
Kelemen János: A filozófus Dante. Atlantisz, Bp., 2002.) A Commedia firenzei olasz
nyelven, toszkánai nyelvjárásban készült, mint Szent Ferenc Naphimnusza. (Cantico
di Frate Sole) Dante a nemzeti egységet is tudatosítva, teremtette meg az olasz
irodalmi nyelvet, és olyan magas szintre emelte, hogy azóta sem tudták felülmúlni.
Bán Imre szóban és tanulmányban is „Egy új magyar Dante-kommentár kívánalmai” mellett érvelt. Méltatta a Divina Commedia magyar fordításait, külön is Babits költő-műfordítói mesterművét. Tudatosította a címlap textusának jelentőségét is:
ISTENI SZÍNJÁTÉK
LA DIVINA COMMEDIA
Babits Mihály fordítása
Itt kezdődik a színjáték, írta
DANTE ALIGHIERI, születésére nézve firenzei,
erkölcseit tekintve nem az.
INCIPIT COMEDIA DANTIS ALIGHIERII
FLORENTINI NATIONE, NON MORIBUS
A középkorból az újkorba világító Commediát, az emberi zarándokút üdvösségre vezérlő kalauzát, a költői teljesség (totalitas) szempontjából is
értelmezte. Homéroszt helyezte a költői teljesség elérhetetlen csúcsára. Utána
Szophoklész és Dante a sorrend, majd Shakespeare következik, őt pedig a
rangsorban távolról követi Goethe, Tolsztoj…
Arany Dante versét idézte: „Állottam vizének mélységei felett, (…) De
örvényeibe nem hatott le a szem, / Melyeket csupán ő – talán ő sem – ismert. /
Csodálatos szellem!” A fő kérdés: „Lehet-é, hogy halandó szem nézze, A
szellemvilágot teljes öntudatban?”
Bán professzor a Dante-előadásával befejezte egyetemi oktatómunkáját.
Végszóként megígérte a kutatómunka folytatását. (Ígéretét egy szeméből kiperdülő,
hálaadó könnycsepp is megpecsételte.) Nagy álma, a Dante-monográfia megírása –
sok egyéb ok miatt – nem valósulhatott meg, de Dante-tanulmányok című könyve
monográfiapótló jelentőségű volt sokunk számára. (Szépirodalmi, 1988). Értékes
tanulmánykötetében is Dantét idézve, a további kutatás szándékát erősítette meg: „A
questa tanto picciola vigilia de’ nostri sensi ch’ de riminante” – „Érzékeink csekélyke
virrasztásáig, mely még hátra van.”
Dante és a Pannonhalmi Gimnázium névadása
Jáki Teodóz, győri bencés tanár, a csángómagyarok vándorapostola, 1939.
szeptember 12-től, az akkor alakult pannonhalmi olasz és magyar tannyelvű
gimnázium legelső osztályába járt, és 1947 júniusában ott is érettségizett.
Önéletírásában is beszámol Dantéhoz fűződő kötődéséről. Tőle tudom, Kováts
Arisztid, az alapító bencés igazgató szándéka szerint a pannonhalmi olasz
gimnázium neve eredetileg „DANTE GIMNÁZIUM” lett volna.
A névadást szándékát bibliai igehely is erősítette. A 104. zsoltár 28. verse
ugyanis így szól: „Dante te illis colligent.” – „Megadod nekik, és ők összegyűjtik.”
Kovács Arisztid ezt a mondatot festtette a főmonostorban, a kvadratúra délnyugati
sarkánál lévő gimnázium ideiglenes ajtajára. A teljesebb bibliai kontextus jól
asszociálja a hazánkban tanító renddé lett magyar bencések és ezeréves oktatásügyünk kapcsolatát: „Dante te illis, colligent; aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate.” – „Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s
eltelnek javakkal.”
Sajnos, a tiszteletre méltó DANTE-névadás elmaradt. Ennek okát, „titkát” Jáki
atyának a gimnázium első, nagyon tisztelt olasz lektora, Albo Centoni mondta el. Ő
Kováts Arisztidtől tudta, miért változott meg a névadó szándék. Végül az új olasz
gimnázium Ciano olasz külügyminiszterről, a Duce vejéről és apjáról kapta a nevét,
és lett: A pannonhalmi Szent Benedek rend gróf Ciano Galeazzo és Costanzo
Gimnáziuma és Nevelőotthona. Az ősi kolostorhoz épített gimnázium neve
Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Diákotthonra változott a II. világháború után. Az intézmény az 1948-ban bekövetkezett államosításáig hangsúlyozottan olasz-jellegű (magyar-olasz két tannyelvű) iskolaként működött.
A Divina Commedia Jáki Teodóz szemével
Jáki Teodóz a Divina Commediából olaszul és magyarul is sok-sok részletet
tudott idézni, a három fejezet címét olaszul szerette emlegetni. Az Isteni Színjáték
egy-egy különös szépségű részletét kívülről megtanulta. Döbbenetesen hangzott az
Inferno mélységet és magasságot, a gondolat költői erejét példázó híres idézete:
„Per me si va nella citta solente, / per me si va nell’ eterno dolore, / per me si va tra la perduta gente… – »Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, / én rajtam át oda, hol nincs vigasság, / rajtam a kárhozott nép városába… Szívbe markolóan hangzott olaszul és magyarul is a híres figyelmeztetés: „Lasciate ogni speranza, voi, chentrate!” – „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”
Jáki Teodóz a magyarázatokkal együtt sorolta a Magyarországgal kapcsolatos Dante-idézeteket. Örömmel citálta: Paradiso: canto 8, verso 64: (Mennyország: 8. ének, 64. sor): „Fulgiemi gia in fronte la corona” – „S a világ látta, hogy homlokomon van.” „…di quella terra che ’l Danubio riga poi che le fine tedesche abbandona” – „ama föld koronája, hol osztrák partoktól elvált Duna vize csobban.” (A „quella terra: l’ Ungheria” – „ama föld: Magyarország”.) Ezeket a szavakat Martell Károly (1271–1295) mondja.
III. András, Magyarország utolsó Árpád-házi királya, Dante látomásának idején, 1300 nagycsütörtök éjszakáján indult túlvilági zarándokútjára. A dantei opus magnum írásakor már az Anjou-ház magyar ágát megalapító Károly Róbert volt a
magyar király (1301-1342), aki V. István Árpád-házi magyar király dédunokája és
Árpád-házi Mária nápolyi királyné unokája erős országot hagyott fiára, Lajosra. Dante tisztelte, nagyra becsülte Martell Károlyt, Károly Róbert apját, akit Firenzéből
személyes barátként ismert.
Jáki Teodóz szerint a Paradicsom 33. énekében a Mária-tisztelet fénylő textusát jól lehet szavalni, de imádkozni is: „Óh, szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak, / teremtményeknél nagyobb és szerényebb, / ős célja az örök határozatnak: /
természetünket a te tiszta lényed / megnemesíté, úgy, hogy a Teremtő /
teremtménnyé lett benned, s szent erényed…”
Dante Magyarországgal kapcsolatos súlyos intelme a Paradiso: canto 19, verso 142. Mennyország: 19. ének, 142. sor: „Oh beata Ungheria, se non si lascia piu malmenare!” – Babits fordításában: „Ó boldog Magyarország, csak ne hagyja
magát félre vezetni már!”
Textus dominus – A szöveg nagy úr. Ismert vélekedés: Babits – a Trianon utáni tragikus állapotban – költő-műfordítói eufémizmust alkalmazott, ugyanis a
malmenare elsődleges jelentése: megverni. Azonban a menare a malmenare ige
második összetevője ma már nem használatos irodalmi kifejezés. Jelentése: „valakit
valahova vezetni”. A malmenare pedig a rosszba, rossz útra vezetést jelenti. A babitsi „félre vezetni” pontosan megfelel az eredeti ige jelentésének. (A Miatyánkban – Márai szerint az egyetlen jogos kérésünk, a többit nekünk kellene vállalnunk –: „sed libera nos a malo” – „de szabadíts meg a gonosztól”. A Magyarországra vonatkozó
két dantei intelem-sor Nádasdy Ádám fordításában: „Boldog lesz Magyarország, ha
lerázza / a rossz kormányzást!” Nem erről szól az eredeti textus.
Európához való csatlakozásunk, a kereszténység felvétele a megmaradás logikus, üdvös és szükségszerű lépése volt. Mintegy kétszáz év alatt a magyarságkép igen pozitív változására került sor. A nyugati krónikások szerint „vért ivó és nyers húst evő” magyarok a kereszténység ünnepelt bajnokaivá váltak. Az Árpád-ház azon dinasztiák egyike, melyek a XIII. század végére a legtöbb boldogot, szent-életű királyt, herceget és hercegnőt adták a világnak. A Magyar Királyság jelentős állam az Anjou- és a Luxemburgi-dinasztia korában, megbecsült, tevékeny résztvevője az európai hatalmi, diplomáciai, udvari, vallási életnek.
A matematikában jártas Jáki Teodóz szerint a Divina Commediában is létezik
aranymetszés: A 100 énekben az aranymetszési pont: 61,8. (Végtelen tizedesszám
szerepel ebben az arányban.) Az Inferno énekeinek száma: 1 bevezető és 33 ének =
34. A Purgatorio 33 éneket tartalmaz. Vergilius Dantét az aranymetszési pontig
kíséri: 27. ének. Beatrice ott veszi át a Danténak aposztrofált lírai hős vezetését: 34 +
27 = 61. A Paradiso 33 énekből áll.
A Commedia mindhárom könyvének zárszava: stelle – csillagok. Inferno (Pokol): 1 + 33 ének, a 139. vers: „e quindi uscimmo a riveder le stelle.” – „És így jutottunk ki a csillagokhoz.” Purgatorium (Tisztítótűz): 33 ének, 145. vers: „puro e disposto a salire a le stelle” – „tiszta, s röpülni kész a csillagokhoz.” Mindig ragyogó arccal idézte a Paradiso fináléját (Mennyország: 33 ének, 145. vers): „l’ Amor che move il sole e l’ altre stelle.” – „a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.”
Vergilius és Dante – az ELTE-n
2006. május 12-én, a magyar oktatásügy, a tanárképzés történetében, unikális
emlékállításra került sor. Borzsák István akadémikus, korábban a debreceni
egyetem, majd pedig az ELTE Klasszika-filológia tanszékének vezetője avatta fel
Buda István Dante és Vergilius című, kétalakos szobor-kompozícióját az ELTE Szerb
utcai Rektori Hivatalának udvarán.
Dante poeta doctus, philosophus és theologus, az ars sacra, a szakralitás-átragyogás csodálatos megtestesítője: Homérosz és Vergilius legméltóbb folytatója.
Vergilius a legtiszteltebb római költői mintakép és erkölcsi vezető, Dante kísérője és
védelmezője. IV. eclogájában megjósolta a Megváltó és az Aranykor eljövetelét.
Dante, az olasz szellemóriás, az „édes új stílus”. („dolce stil nuovo”) kapcsán a Pokol
I. énekében mesterének nevezi Vergiliust. Kimondja: a szép stílust, („bello stile”) neki köszönheti.
Közös szobruk fényes tanúságtétel a Római Birodalom romjain épült Európa mellett, mely felemelkedését, hatalmát, gazdagságát a görög tudománynak és művészetnek, a római jognak és szervezőképességnek, a kereszténységnek köszönheti.
A vallási eredetű római jogrendszerben legősibb performa: a legis actio sacramento. A Corpus Iuris Civilis 529. április 7-étől még ezer esztendő múltán is használatos volt. Sok alapelve tovább él korunk sok jogrendszerében.
Tanulmányozásából született az európai jogtudomány. A római jog (norma agendi)
azon tételek rendszere, amelyek hatálya alatt Róma és számos nemzet élt. A ius civile a tulajdonképpeni római jog, a ius gentium pedig azoknak a nemzeteknek a joga, amelyek a birodalom nem római polgáraira vonatkoztak.
A másfél méter magas posztamensen álló, teljes alakú bronz alkotáson a Dantét vezető Vergilius az égre mutat, és kimondja a szobor talapzatán latinul olvasható, a mindenkori oktatásügynek, tanárképzésnek szóló, mélységesen igaz gondolatot: „LUX E PRAETERITO LUCENS FUTURA ILLUMINAT TEMPORA.” – „A MÚLTBÓL JÖN A JÖVŐT MEGVILÁGÍTÓ FÉNY”. A gondolat magyar párja Széchenyi intelme: „TISZTELD A MÚLTAT, HOGY ÉRTHESD A JELENT, ÉS
MUNKÁLKODHASS A JÖVŐN.
Cs. Varga István
Kép: Sandro Boticelli