Átesett a ló túlsó oldalára – ma lovag

Több mint 200 ezren írták alá vasárnap délutánig azt a petíciót, amely Tony Blair egykori brit munkáspárti miniszterelnök lovagi címének visszavonását követeli. Dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvédnek, politikai publicistának tett föl kérdéseket a Présház.

– Ügyvéd úr, Blair belevitte országának katonaságát olyan harcba, amelyben legalább 150 ezer, „de valószínűleg ennél is sokkal több” iraki vesztette életét a háborúban és az azt követő káoszban; az áldozatok nagy többsége civil volt. Miért tűnik úgy, hogy egy politikus, ha túlél egy megfelelő időt, akkor kaphat háborús bűnös címkét is, ám lovagi címet is?

– Az egész Irak elleni háború egyrészt egy egyszerű hazugságon alapult. Ugyanis Irak nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel, atombombával és ezt az amerikai hírszerzés is jól tudta már az invázió megindítása előtt. Vagyis a casus belli (háborús ok) hazugságon alapult.

Másrészt Szaddam Husszein  szálka volt az amerikai elnök (akit Szaddam csak „Kis Bush”-ként emlegetett) szemében, mert Szaddam a palesztin öngyilkos merénylők családját 10.000 USA dollárral támogatta, a merénylő házának izraeli lerombolása miatti helyreállításra, ezért a Fehér Ház-i izraeli lobbi szorgalmazta Bushnál Szaddam „eltakarítását”a hatalomból. Persze az nem biztos, sőt…, hogy az USA (a Kis Bush) ezt az információt megosztotta a szövetségeseivel, így Tony Blairrel is.

– A brit politikatörténetben példátlan kiterjedésű és időtartamú vizsgálat, amely Sir John Chilcot egykori magas rangú diplomata vezetésével 2009-ben kezdődött és 2016-ban zárult, gyakorlatilag feleslegesnek minősítette az iraki katonai beavatkozást, kimondva: Nagy-Britannia úgy csatlakozott 2003-ban az iraki hadműveletekhez, hogy lett volna még lehetőség az akkori iraki rezsim fegyverzetének békés leszerelésére. Nálunk Balsai István vezetésével tárta fel testület a 2006. október 23-ai budapesti vérengzést, az elkészült jelentést azonban agyonhallgatta a fősodor sajtó, a polgárverés másodfelelőseit pedig ha nem is lovagi címmel, akkori főpolgármesteri plecsnivel tüntették ki. Mi jöhet még?

– Az, hogy egy háború után a GYŐZTESEK kit vonnak felelősségre háborús bűnösként és kit tüntetnek ki háborús hősként, az kőkemény politikai döntés eredménye, nem igazán jogi kérdés. Például a nürnbergi perben jogilag háborús bűnösként  akár a győztes Sztálint is a vádlottak padjára ültethették volna, de még a német rakétaprogram atyját, a vesztes német von Braunt sem ültették a vádlottak padjára,  szóba sem jöhetett a felelősségre vonásuk.

Magas állami kitüntetéseket nem szokás visszavonni és Tony Blair lovagi címét sem látom veszélybe forogni. Persze vannak azért kivételek, mint például Tőkés László Románia Csillaga nevű –- talán a legmagasabb román kitüntetés – visszavonása, amit a Ceausescu diktatúra megdöntésében játszott meghatározó szerepéért kapott és amit  hosszas bírósági eljárás után  visszavont Klaus Iohannis államfő, mert Tőkés az erdélyi magyarság kapcsán egy nyilvános beszédében (a bálványosi szabadegyetemen) felvetette Magyarország „védhatalmi” szerepének szükségességét az erdélyi magyarság érdekében. Az ügy érdekessége, hogy a mai napig  több jogerősen börtönbüntetésre ítélt személy büszkélkedhet a Románia Csillaga kitüntetéssel.

– A tizenkét kötetből álló, 2,6 millió szavas Chilcot-jelentés után különösen felerősödtek azok a hangok, amelyek Tony Blair felelősségre vonását követelték, és a volt kormányfő magas kitüntetésének hétvégi bejelentése szinte azonnal újabb hatalmas tiltakozó hullámot kavart. A petíció szerint Blairt személyes felelősség terheli számtalan ártatlan civil haláláért, és emiatt háborús bűncselekmények vádjával kellene törvény elé idézni. Blair esetében az elévülhetetlen háborús bűn vetődhet fel, a 2006. október 23-ai budapesti vérengzés esetében azonban ilyen hivatkozás nem segíthet. Miért várhatjuk, hogy a 2006 óta felnőtt új generációk „Böszme-érdemrendet” tűznek egy hazugságpolitikus mellére?

– A „Böszme-érdemrend” szellemes elképzelés, de nem emelném ennek a névadó politikai banditának a rangját még egy negatív tartalmú elismeréssel sem. A „hazugságpolitikusok” elismerése  a választási eredmények alkalmával megtörténik, így, vagy úgy, de jelen esetben a „Böszme-díj” adományozását a Böszme-hívők   „igazságbeszédként” értékelik, és már itt elakad a dolog.

Kép: theguardian.com/Yui Mok/PA