„Bizonyos dolgokat nem szabad elmondani, mert akkor veszítenek az erejükből. Más dolgot nem szabad elmondani, kimondani, mert megidézed azt. A sátánnak vagy a ‘nemtisztának’ – mert nálunk így hívják – azért nem szabad kimondani a nevét, mert akkor megjelenik” – olvasható az Emeld fel, uram, népemet című kötetben. Petrás Máriával beszélgetett Szervátiusz Klára a Szervátiusz Alapítvány által 2021-ben kiadott könyvben. Az előszót író Döbrentei Kornél költőt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Mester, a Petrás Mária féle „Mária-könyvben” felfényő látomásos realizmus miért nélkülözhetetlen nekünk, XXI. századi magyaroknak?
– Mert ha minden kötél szakad – szakadt már annyiszor történelmünk során –, az marad a menedékünk, végső óvhelyünk, végvárunk a védekezéshez, hídfőállás az újrakezdéshez. Szilaj kinyargalásunk a megbéklyózó időből, fölfogva a krisztusi mondat mély jelentését: én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet.” „Látomásos realizmus”… Telitalálatos kifejezés.
Minden valamire való alkotás – így a teremtett Ember is – magában hordozza az eredendő bűn mellett az eredendő szakralitást. A teremtéstörténeti „utánérzés” kevésbé röghöz kötött, az attól elemelkedő valóság értelmezést, nevezhetjük ezt „szabadsághorzsolatnak” is. Mi e horzsolattól, más dimenziókban akár, nagyon sokszor és drasztikusan vérezhetünk már.
A teljes interjú.
Kép: archív
