Néhány napja cikket írtam arról, hogy egyes nyugati országokban már nemcsak a karácsonyfa számít problémásnak, hanem maga a karácsony szó is. Mi ebben egy kicsit tapasztaltabbak vagyunk, hiszen a szocializmus csaknem fél évszázada alatt azért már megtapasztaltuk, hogy mi a hagyományszakadás, a „múlteltörlés”, avagy ahogy mostanában mondják: kultúraeltörlés.
A „létező” szocializmus kezdetén nálunk is veszélybe került a karácsony szó, és helyettesítésére kitalálták: fenyőfaünnep. Az Országházban nem karácsonyt rendeztek a gyerekeknek, hanem fenyőfaünnepet. Az értelmező kéziszótár óvatosan adja meg a jelentését: „Karácsonykor, illetve újévkor feldíszített fenyőfa körül rendezett ünnepély”. Sárközi Mátyás Mit is jelent? című saját szótárában már nem köntörfalaz: „fenyőfaünnep: a karácsony ateista elnevezése”.
Hasonlóan jártuk a szlovák eredetű, de már megmagyarosodott Mikulással is, hiszen neve Szent Miklós püspökre utal. A szocializmus őt télapóra igyekeztek lecserélni. Sárközi Mátyás szótárában leleplezi az eljárást: „télapó: az ateista politika idején e fehér szakállú, joviális öregúr helyettesítette a Mikulást”.
A magyarországi szocializmusban a karácsony = fenyőfaünnep és a Mikulás = Télapó szavak használata finom és érzékeny kommunikációs-nyelvi jelölése volt annak, hogy ki hogyan vélekedik az ünnepről, az ünnep tartalmáról, s ha tudatos nyelvhasználó volt, akkor szóhasználatával elárulta, hogy mit is gondol. Olykor rá is szóltak a gyerekekre szigorú konzervatív bácsik, hogy ne a Télapót várják, hanem inkább a Mikulást.
Az Európai Bizottság inkluzív (befogadó, ám voltaképpen szélsőségesen politikai korrekt) kommunikációra törekvő képviselői folytatják ezt a hagyományt, de már nem pusztán ateista megfontolásból, hanem – úgy tűnik – általában a saját hagyomány, keresztény kultúra rostálgatásával, kilúgozásával; még megérthetjük, hogy tiltásával. Törekvésük immár hazai követőkre is talált. Az egyik felsőoktatási intézmény vezetője a minap ezzel a (bocsánat, hogy le merem írni) „karácsonyi” jókívánsággal köszöntötte az oktatókat:
„Boldog, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánunk!”
Ez rendben is van, de alatta angolul: „Season’s Greeting”.
Vagyis: szezonális üdvözlet. Na most vagy nem sikerült a 9 szóból álló magyar köszöntést lefordítani angolra, avagy már megszólalt a fogalmazóban a vészcsengő: nem szerencsés angolul a karácsonyra hivatkozni, mármint, hogy: Merry Christmas… De ez csak az első fecske volt, mert érkezett egy másik nagy állami cégtől is üdvözlet, amelyben már tényleg nem volt benne a karácsony:
„Áldott ünnepi időszakot kívánok!”
A karácsonyt már sikeresen eltörölte, de nem volt elég óvatos, mert az „áldott” alapszava az áld, és annak azért van olyan jelentése: Isten, sors testi-lelki javakban részesít. Ez a fránya vallásosság csak-csak kikandikál innen-onnan! Jövőre figyelmesebbnek kell lenniük a befogadó kommunikáció mérnökeinek!
Balázs Géza
Kép: mult-kor.hu
