Akit háromszor koronáztak

Az Úr 1300. évének nyarán egy tizenkét éves nápolyi ifjú száll partra a Magyar Királyság egyik legdélibb csücskében. Róla szól Bíró Szabolcs és Várai Artúr kötete.

Anjou Caroberto ereiben az Árpád-házi királyok és a frank Capetingek vére csörgedez, a lobogója alá szerveződő párt pedig hamarosan meghatározó politikai erővé duzzad. Miután meghal III. András, úgy tűnik, Caroberto számára egyenes út vezet a Szent Koronáig – ám az ifjú trónkövetelő folyamatosan akadályokba ütközik, és ellenségeinek száma sem csökken.

Az ország lángokban áll, Anjou Károlynak pedig háromszor is el kell érnie, hogy megkoronázzák, míg végül tartósan meg tudja szilárdítani hatalmát.

Kiadó a Libub Group Kft.

Az író, Bíró Szabolcs a Szent György Lovagrend felvidéki tagja. Az eredeti Szent György Lovagrendet maga Károly Róbert alapította. A lovagi szervezet eltűnt a históriában, ám az 1980-as évek végén kiváló visegrádi férfiak újjá alapították, és a közösség mind több eredményt, sikert elérve teljesíti a lovagi szolgálatot ma is. Minden év nyarán megtartják a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat, amelyen az 1335-ös visegrádi királytalálkozó emlékét elevenítik föl. Antall József miniszterelnök az 1990-es évek elején ennek a királytalálkozónak a történelmi alapjára helyezte a Visegrádi Hármak megalkotását a magyar, a lengyel és a cseh politikum összehívásával. A ma is kiemelkedően fontos európai politikai közösségnek az előzménye tehát a Magyar Királyságra, Károly Róbert uralkodásának idejére vezethető vissza.