„A foglyul ejtett kiskatonákat egy ujjal sem bántotta senki, a kényszerűen megtanult, jó orosztudással rendelkező egyetemisták elmagyarázták nekik, szabadságunkat leverni küldték őket a Birodalomból immár harmadszor, öt emberöltőn belül. Itt nincsenek imperialisták, itt körben a nép, a mi népünk, akit nem lehet leváltani” – olvasható Dr. Bándi Kund Köd előttem 1956 köd utánam című kötetében, amely a Püski kiadónál jelenik meg a közeljövőben. A szerzőt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Bándi úr, „őrzői földobták a tehergépkocsi rakterébe és irány a fővárosi ÁVH központ a Sztálin út 60-ban. Ott átadták az ávós őrségnek. Át is vették a kísérő papírral, de elolvasás helyett az öreget bevezetésként iszonyúan összerugdosták” – olvasható az 50-es évekről az Ön könyvében. Miért juttatja ez eszünkbe 2006. október 23-át, az újfent véres budapesti utcát?
– Tizenkét évesen 1956-ban az Üllői út 54-ben laktunk a családommal. Az út másik oldalán a Kilián-laktanya, a mi oldalunkon meg a Corvin-köz. Persze, hogy megszöktem otthonról, erről is szól a „Köd előttem 1956 köd utánam” könyvem néhány fejezete.
Mire fegyverhez jutottam volna, a törött lábú Nagymamám megtalált Budapesten – csak az égiek tudják, hogyan – és hazahurcolt. Így maradhatott élő tanúja a megélt, hőskölteményeket idéző, vakmerő szabadságharcunknak.
A teljes interjú.
Kép: wikipedia