Magyar irodalmi világ a Muravidéken

Irónia és önirónia is dúsítja Bence Lajos muravidéki – göntérházi – költő, író prózáit. Ugyanakkor költeményeiben az ünnepélyesség honos: „Boldog lehet, ki kerülőkkel,/ dűlőutak mentén, /kertek alatt végül /mégis hazatalál” – írja egy ódájában. Az alkotónak több könyve is kiadás előtt áll. Őt kérdezte a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Mester,  hogyan éri el, hogy a mai elektronikus világban papírra nyomott, kötetté összefűzött írásművekkel is hasson?

– Hogy mi az, ami a papír mellett szól? Talán az, hogy az internetes portálokon terjesztett irodalomról megvan a különvéleményem, ugyanakkora csalódás, mint mikor az „sms-írásoktól” -irodalomtól új naplóirodalom (irodalmi napló, mint műfaj) újraéledését reméltem. Balgaságomról a sok-sok igen-nem válaszról a későbbi „aha”‘ és más  személytelen indulatszó-töredék-gyökökbe való torkollás rántotta le a leplet. De ebből is ki lehet nőni!

Kétéves unokám, aki három nyelvben (magyar és horvát gyökerekkel, három nyelvben kommunikál a családdal, s három-négy műveltségi szinten, a konyhanyelv és az irodalmi választékosság közti tartományokban. Az egy, kettő, három  számolás után, egyik verssorom ugrik be neki: „nekem nincsen párom” mondja és hamiskásan néz reám.

A teljes interjú.