A politikai korrektség kultúrájának újabb radikális liberális fogalma terjed a nyugati demokráciákban az úgynevezett „Cancel Culture“ a véleménykülönbségek elnémítására. Dr. Anisits Ferenc mérnököt kérdeztük.
– Mérnök úr, a jelenség csupán egy szellem kísértése vagy komoly fenyegetés?
– Megtisztel a megkeresésével, és bár nincs felsőfokú végzettségem valamilyen „tücsök-tanban“, mégis figyelmesen követem a társadalmakban végbemenő folyamatokat, és eddig elég megbízhatóan támaszkodtam a józan eszemre. A Cancel Culture az USÁ-ból származik és a szókombináció fordításában a „kultúra eltörlését“ jelenti. A jelenség megfelel a tolerancia ellentétének, az intoleranciának.
A fogalom alkalmazása kiterjed „kimondhatatlan“ véleményekre, személyekre, történelmi eseményekre sőt művészeti alkotásokra, emlékművekre is. Mindazok, akik a „tiltott kultúrával“ szimpatizálnak, azokat megbélyegzik, kiközösítik és egzisztenciálisan ellehetetlenítik. A fenomén megjelenési formája mindig ugyanaz: a hangos radikális kisebbség ráerőszakolja a véleményét a többségi társadalomra. Ez a szabad vitakultúra elhalását jelenti, amely a demokrácia alapját képezi. A közéleti vita elnémul, a demokratikus polgár hallgatásra kényszerül. Margaret Stokowski a Spiegel Online-ban a Cancel Culture-ban (az eltörlendő kultúra) nem szabad egyáltalán semmit sem mondani, ami azonban veszélyes, mert a erőszak alkalmazására kész, aggresszív csőcselék fanatikussá válik. Ahol a Cancel Culture megjelenik, ott félelmet kelt a társadalomban, és ezért igyekszik mindeki trendinek látszani.
– Melyek a szemléltető példák?
– Ilyen kimondhatatlan vélemény, hogy az evolúció csak két nemet ismer. A New York Times egyik riporterének Donald McNeil Jr.-nak felmondtak, mert a rasszizmusról folytatott vitában a „nigger“ szót használta egy idézetben. Trump elnököt, a világ leghatalmasabb országának első emberét letiltják a Facebookon és a Twitteren a Cancel Culture eljárás alpján. A Black-Lives Matter mozgalom hatására a Tv-sorozatot, a „Cops“-t kivették a műsorból, mert a rendőrségi erőszakot állítólag dicsőítette. Az „Elfújta a szél“ című filmet ideiglenesen nem játszották a tv-ben, mert a film a rabszolgaságot a déli államokban ártalmatlan színben tünti fel. A gyarmatosítók (Kolombusz) vagy rabszolgatartók (Washington) szobrait sorra ledöntik. Az USA történetének kezdetét 1865-re akarják újra datálni a rabszolgatartó múlt kitörlésére az emlékezetből. Érdekes lenne a felvetés, ha német történetírás a dicstelen náci korszakot 1933-1945 között egyszerűen kihagyá. De a magyar pedofiltörvény is példa, amelyet Nyugaton kizárólag homoszekszuális címmel említik, ez is a Cancel Culture praktikája. A rendszer úgy működik mint a spárgaszüret: aki kidugja a fejét a tömegből, annak a nyakát rögtön elnyisszantják. Ez érvényes nem csak a közönséges polgárra, hanem a magasrangú állami tisztségviselőkre is. Ez az oka annak, hogy a farkasokkal együtt üvöltenek a bárányok is.
– Belefér a Cancel Culture még a demokrácia fogalmába?
– A demokráciának nincsen egyértelmű meghatározása. A népi demokrácia is a kettős hivatkozással a népre tulajdonképpen diktatórikus volt. A liberális jelző használata a demokrácia szó előtt is értelmelen, hiszen minden demokrácia eleve szabadelvű. A szabadság a modern értelmezésében a korlátok és a közösségi kötődések nélküli egyenlősdiséget jelenti. Közösség nélkül azonban nem létezik demokrácia. A végeredmény az individumok sokszínű, egyenlő, atomizált és könnyen irányítható halmaza, amely igénye csupán a fogyasztásra és a termelésre redukálódik. A nemzeti konzervatív értelmezésében ezzel szemben a szabadság kötelez normák és a közösségi együttélés szabályainak betartására. A konzervatív kormányzási forma ezért közösségorientált és demokráciakonform.
– Kik ennek a becstelen szellemi háborúnak a valódi profitőrei?
– Jogos a kérdés: Cui Bono? Kinek használ mindez? A szociális média a nyilvános közönség figyelemelterelésére szolgál az aktuális válságokról. Az igazságosság nevében előtérbe tolják a szekszizmus, heteroszekszizmus, homofóbia és rasszizmus témáit. A fősodratú média és az NGO-k rendelkeznek a hitelrontás minden hatalmi eszközével (korrupció, antiszemita, rasszista, homofób, populista, fasiszta, s a többi), amelyeket a modern inkvizítorok minden nem kívánatos személy ellen harcba vetnek. Másrészt felvetődik a kérdés, milyen hatalom képes egyáltalán még az amerikai elnököt is a kommunikációból kizárni. Na persze nem a jó Isten, hanem azok, akik magukat annak képzelik, és ennek megfelelően rendelkeznek a világ felett.
– Győzhet-e ez a szellemi beállítottság a racionális ítélőképesség felett?
– Ha igen lenne a válaszom, akkor a katasztrófális szcenárót vizionálnám. Szerintem a józanész parancsára hallgatva újra kell éleszteni a polgárság immunrendszerét, és meg kell szervezni a felvilágosító plattformot a demokrácia védelmének érdekében. Akadnak ma is Giordano Brunók, akik meggyőződésükért vállalják még a máglyahalált is, de a végén ők győznek. A magyaroknak mindig lesznek ilyen hősei, akik az ígéretes jövő hordozóivá válnak. Akkor válik a ma ádáz küzdelme a győztes holnap tegnapjává.
Gondola
Kép: itelet-pazmany.blog.hu