Kicsi a keresztény értelmiségi világ itthon, mégis atomizált. Dr. Dabóczi Kálmánnak, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökének tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.
– Elnök úr, az Emberfia egykor 72 nemzethez küldte el a tanítványokat. Hazánk a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig egy nemzet. Miért nem elég egy vagy két tanítvány?
– A kiválasztott nép üdvtörténete megfontolandó példát állít elénk. A Teremtő kihangosított szavaként sokáig pár próféta elegendő volt, hogy az egész nép elgondolkodjon, megtérjen és – ha csak egy rövid időre is – Isten szándéka szerint, az Ő jelenlétében élje az életét, ami egyébként a legértékesebb saját maga számára is.
Amikor azonban Jézus belépett a történelembe, a helyzet gyökeresen megváltozott. Az Isten saját maga, emberek által közvetlenül érzékelhető fizikai valóságban élt közöttünk és érintett meg sokakat életpéldájával, tanításával, személyiségével.
A belsőleg megérintett emberek lettek tanítványok, személytől személyig továbbadva ennek örömét. Így belőlük sosem elég, egészen addig nem, amíg nem lesz tanítvány minden nemzet. De ennek idősíkja emberi ésszel felfoghatatlan, és nem is a mi dolgunk ezt feszegetni. Misztérium.
–Ön tanítójának – sőt Tanítójának – vallja Kindler József professzort.
A teljes interjú