Délvidéki szellemi végvár

„Az elhallgatást, az agyonhallgatást választották a délvidéki irodalomkritikusok az Aracs-kiadványokkal kapcsolatban is. Az eddigi 14 könyv közül jó, ha hárommal foglalkoztak” – olvasható a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának, az Aracsnak a XXI. évfolyamába átvivő első számában. Bata János főszerkesztőnek, Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

– Főszerkesztő úr, mindenekelőtt gratulálunk az eddigi húsz évfolyamhoz és a jubileumi alkalomhoz! Azt írja Gubás Ágota szabadkai újságíró, szerkesztő az új szám vezércikkében, hogy “ha csak szavakkal harcolunk a nyilvánvaló gátlástalan hazugság, nemzetgyalázás, a kultúra nemzetietlenítése, a magyar szellemiség háttérbe szorrítása ellen, és nem cselekszünk, akkor elveszünk.” A megfelelő helyen kimondott vagy leírt szó ma nagyon is cselekvésnek számít! Hatalmas kockázatot jelent, életveszélyt is hozhat a kimondóra, leíróra. Hogyan lehet egyensúlyt kialakítani a szavak és a tettek hozama között a mai világban?

– Köszönjük szépen a gratulációt! A szavak és a tettek hozama között, úgy vélem, nagyon nehéz egyensúlyt kialakítani. Így volt ez egykoron és így van ez most is. Valamikor, az 1980-as évek közepén, a jugoszláv kommunista diktatúra idején éppen erről próbáltam beszélni pályakezdő költőként. Azt mondtam egy riporteri kérdésre, fontos, hogy olyan dolgokat írjunk meg, amelyek meg is jelenhetnek, úgy fogalmazzunk, hogy az eljusson az olvasóközönséghez.

Ebben benne volt az, hogy létező dolog a cenzúra, ami hatványozottan jelen volt a magyar közéletben.

A teljes interjú.