János Zsigmond 450

Ma 450. esztendeje húnyt el János Zsigmond: II. János magyar király.

A wikipedia írja róla:

Miután a szultán 1541-ben bevette Budát, János Zsigmondnak adta az ország keleti részét, a mai Partium és Erdély területeit. A gyermekkirály régense édesanyja, Izabella királyné lett. A kormányzást kezdetben Fráter György intézte. Székhelyüket előbb Lippában, majd Gyulafehérvárott rendezték be. A kormányzó tárgyalásainak hatására Izabellának és János Zsigmondnak 1551-ben végül le kellett mondani és átadni a hatalmat a császárnak, kárpótlásul a sziléziai Opole és Racibórz hercegséget kapták meg. Lengyelországba menekültek a királyné családjához, ám édesanyja továbbra is folytatta a tárgyalásokat János Zsigmond hatalmának visszaállításáról.

Mivel Ferdinánd király nem tudta megvédeni a keleti országrészt az Oszmán Birodalommal szemben, így 1556-ban lemondott a területekről, az erdélyi országgyűlés pedig visszahívta az ekkor még mindig kiskorú János Zsigmondot, aki helyett továbbra is édesanyja uralkodott annak 1559-es haláláig. Kormányzásuk alatt egy művelt reneszánsz udvart rendeztek be a gyulafehérvári palotábanBalassa Menyhért 1561 végén fellázadt ellene, számos felső-magyarországi területet átjátszva így a császárnak. II. Miksa törökökkel szemben kirobbant háborúját az 1568-as drinápolyi béke lezárta, egyúttal megerősítette János Zsigmond helyzetét is a keleti országrészben.

wikipedia

“Kiváló lovas és vadász, kitűnő céllövő volt, nyíllal és puskával egyaránt ügyesen bánt – írja János Zsigmondról Halasy-Nagy Endre. – Szerette a zenét, udvarába sok lengyel és olasz zenészt gyűjtött s maga is kitűnően pengette a lantot. Természettől vidám, kedves volt, mindenkihez barátságos. Mint mondják, folyékonyan beszélt magyarul, olaszul, németül, latinul, lengyelül és románul, de egy kicsit tudott görögül, sőt, törökül is.
Országlása arra az időszakra esett, amikor Európa országaiban a reformáció különböző, mind radikálisabbnak ható áramlatai polgárháborúk sorát robbantották ki. Neki köszönhető, hogy 1568-ban az erdélyi országgyűlés – a korban egyedülállóan toleráns módon – kimondta a négy bevett vallás (katolikus, református, evangélikus, unitárius) szabad gyakorlását” – zárja visszatekintését Halasy-Nagy Endre.