|
Az európaiság hitharcosa
 Fél évezrede született Kálvin
János
Az
„igazságának káromlása és a vallás egyéb nyilvános
megtámadása fel ne üthesse fejét, és el ne terjedhessen a nép között.
Vigyáz arra, hogy a köznyugalmat senki meg ne zavarhassa, és mindenki
épen és sértetlenül megtarthassa azt, ami az övé, és hogy
emberek zavartalanul érintkezhessenek egymással, és hogy a becsület
és a mértéktartás megőriztessék. Egyszóval gondoskodik
róla, hogy egyfelől a keresztyének között a vallás nyilvános gyakorlása,
másfelől pedig az emberek között az emberiesség
fennmaradhasson.”
Ez
a dolga Kálvin János szerint a polgári kormánynak.
Igazság, vagyonbiztonság, becsület, mértéktartás, emberiesség – a valós európai
értékek. Ezeket képviselte a református vallás megalapítója, az
európaiság genfi hitharcosa. „A polgári kormányzásra éppen
olyan nagy szükségünk van, mint a kenyérre, a vízre, a napra és a
levegőre, rangja pedig a megbecsülésben még sokkal magasabb ennél. Ennek
a kormányzásnak nemcsak az a teendője - ami az itt említett dolgok haszna
-, hogy az emberek lélegzeni, enni, inni és melegedni tudjanak, bár
mindezeket is magában foglalja azzal, hogy lehetővé teszi az
emberek együttélését” – fogalmazta meg Kálvin az állam feladatait
világosan még az 1500-as években. Nem fecsegett „karcsú, de hatékony”
államról, mint a mai populisták.
„Három
része van a polgári kormányzásnak: a felsőbbség
(magistratus), ez a törvények sáfárja és őre; azután a törvények,
amelyekkel a felsőbbség gyakorolja a hatalmat; és végül a nép,
amely törvények alatt él és a felsőbbségnek engedelmeskedik" –
fogalmazott tisztán a hatalmi ágakról, a XVI. századi modern felfogásban.
„A
királyságból könnyű a zsarnokságba átsiklani, de nem sokkal
nehezebb az előkelők uralmából a kevesek párturalmába , s
még ennél is könnyebb a népuralomból a lázongásba jutni” –
pipálta le a mai locsogó „politológusokat” az európai kultúrférfiú.
Franciaországban,
1509-ben, Noyon-ban született, Párizsban, Orleans-ban, Bourges-ben
tanult. Nagybátyja révén megismerkedett a reformáció tanaival, 1533. évi
beszéde miatt menekülniük kellett Párizsból. 1536-ban nyomtatásban is
megjelent fő műve az Institutio religionis Christianae (A
keresztény vallás rendszere). Genfben, ahol a polgárok kérésére maradt,
lektorként a Szent Péter-templomban Szentírás-magyarázatokat és teológiai
előadásokat tartott. 1538-ban Strasbourgban telepedett le. 1541-ben
visszatér a genfi városi tanács kérésére Genfbe. 1559-ben Párizsban
Kálvin vezetésével református nemzeti zsinat ült össze, mely elfogadta a
Confessio Gallicanát (Francia Hitvallás) és az Egyház fegyelmi
rendtartását. 1564-ben Genfben halt meg – foglalja össze az 55 évig futó
életpályát a világhálós lexikon.
A
mai Európa hivatalossága vállalja-e az európai értékek XVI. századi
megtestesítőjét? Vajon Brüsszel, vagy más európai főváros politikai
elitje szembe mer-e nézni a genfi prédikátor alábbi szavaival: „Mert, ha
vannak most a néptől szervezve bizonyos felsőbbségek,
amelyek a királyok önkényének korlátozására vannak felállítva, annyira
nem vagyok az ellen, hogy ezek kötelességszerűleg közbelépjenek a
királyok dühöngő önkényével szemben, hogy inkább, ha ők az
erőszakosan önkényeskedők és a föld népét sanyargató királyokkal szemben
gyáván meghunyászkodnak (…), álnokul elárulják a nép szabadságát…”
VISSZA A CÍMOLDALRA
Európai önvédelem
Ötszáz
éve született a magyar és a horvát nép büszkesége
A földrészünknek arcvonásait adó bölcselet, vallás,
gondolkodásmód és életforma: a kereszténység megvédéséért harcolt Zrínyi
Miklós. A hadvezér a Szent Korona örök tartományában, Horvátországban
1508-ban született. Életében okosan, bátran, kérlelhetetlen elszántsággal
védte az európaiság értékeit: az igazmondást, a család szentségét, a nemzeti
önrendelkezést, a bajtársiasságot, a felelősségvállalást.
Fegyvert,
s vitézt éneklek, török hatalmát/Ki meg merte várni, Szulimán
haragját,/Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,/Az kinek Europa rettegte
szablyáját – írta
a hadvezérről dédunokája egy évszázaddal később. Az európai kiválóság
jellemét felragyogtatja saját, 1566 április 19-én kelt írása: „...Mi
pedig elhatároztuk, hogy mindenképpen bezárkózunk a Szigetbe és ha, a
sors úgy kívánja, vérünk hullásával, fejünk vesztésével, de derült arccal
fogunk szolgálni ennek a sokat szenvedett hazának...”
Öt
hónappal később, történelmünk egyik hősies mozzanatában, a kirohanásban
valóban vérét hullatta, majd fejét vesztette a várkapitány. Nyugat-Európa
magatartása jellegzetes volt: a hős honvédő fejét a törökök elküldték
Miksa császár győri táborába, akinek százezer főt meghaladó katonasága
nem mozdult meg Szigetvár felmentésére… A históriaírók később rögzítik:
„Csodára volt szükség, hogy a Habsburg Birodalom megmeneküljön és ez a
csoda Szigetváron történt meg. Itt dőlt el az a kérdés, hogy a kereszt
vagy a félhold nyomja-e rá Európa nagy részére évszázadokra a bélyegét.
Szigetvár elveszett, de a vérveszteség árán megmenekült egész Európa.”
Európa
önvédelme akkor sem a korrupt uralkodói körök szerepe volt, hanem
seregnyi elszánt hungarus – magyar, horvát és más, a Szent Korona
tagságába tartozó hazafi – esze, bátorsága, gyakran hős önfeláldozása
kellett hozzá. Az európai hős, Zrínyi alakját a jubileumi évben sem a
hivatalosság idézi föl. A magyar és horvát civil szervezetek, történelmi
egyházak állítják az emlékezés fényébe.
Samoobrana
Europe
Prije
pola vijeka je rođen dika madjarskog i hrvatskog naroda Nikola Zrinski je
branitelj našeg kraja sa ličnim crtama, koju oblikuje kršćanska religija,
mudrost i način života. Vojskovođa je rođen 1508. godine u vječnoj državi
Svete Krune, u Hrvatskoj. Cijelog života mudro i hrabro, s neumoljivom
odlučnošću je branio evropske vrijednosti: iskrenost, svetinju obitelji,
nacionalno samoopredeljenje, drugarstvo i odgovornost.
„Vridno j’, da se
spiše turska vela zmožnost/i ki zadržat smiše Sulimana strašnost/kino se
vpustiše pod lutu srditost/kojom zavladal biše vsoj Evropi žalost.” pisao
je o vojskovođi njegov praunuk poslije jednog stoljeća. Lijepo pokazuju
vanrendnog karaktera njegove rečenice što ih je zabilježio 19-og travnja
1566. godine: „odlučili smo da prolijemo krv svoju za Boga i domovinu
veselo i vjerno a, ako sudbina htjedne, da i život svoj žrtvujemo“.
Poslije pet
mjeseci u tom viteškom trenutku naše povijesti što je izazvalo divljenje
čitave tadašnje Europe, vojskovođa je u jurišu zaista prolio krv i život
svoj žrtvovao. Stav Zapadne Evrope je bila tipična: glavu junačkog
branioca Turci su otpremili u carsko-kraljevski tabor II. Maksimilijana
kraj Đura, gdje je sjedio sa velikom kršćanskom vojskom, i nije se maknuo
na spas Sigeta.
Kroničari su
kasnije zapisali: „Pravo je čudo kako se Habsburško Carstvo spaslo, i to
čudo se desilo u Sigetu. Tu se riješilo da li će križ ili polumjesec
obilježiti veći dio Europe. Gubitak Sigeta je bila cijena za spas Europe.”
U samoobrani
Europe ni tada nisu igrali ulogu podmitljivi vladari, nego umješnost,
hrabrost, i često samopožrtvovanje šake junačkih Hungarusa -Mađara,
Hrvata i drugih rodoljuba pod zaštitom Svete Krune.I dan danas, kad je
obljetnica rođenja evropskog viteza, Nikole Zrinskog, umjesto službenih
institucija, hrvatske i mađarske civilne zajednice odnosno povijesne
crkve osvjetljavaju, sjećanjem, njegov lik.
VISSZA A CÍMOLDALRA
PRÉSHÁZ ● MOLNÁR PÁL ● BUDAPEST
|
