A HEOL felvétele

Király

Fejedelem

Katona

Mester

Aranyszarvas

Lantos

Europa

Hamvas

Borrend

Fesztival

Trezor

Hirek

Kapcsolat


Gyöngyös:
Hamvas-fürt bordíj

Átadták az V. Hamvas-fürt borművészeti díjat a gyöngyösi hegyközségnek a mátraaljai város önkormányzatának dísztermében 2007. november 16-án, pénteken este.

Molnár Pál újságíró, a kuratórium elnöke a laudációban Hamvas Béla írását idézve rámutatott: a gyöngyösi bor már a múlt század negyvenes éveiben fogalom volt az országban. A 281 hektáros bortérségben ma arra kell törekedniük a borászoknak, hogy „jó vendéglátó, kellemes társalgó, sokszor elmés” borokat kiérlelve európai hírnévre tegyenek szert.

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztika alkotója felhívta a figyelmet arra, hogy már Hamvas Béla is kiválónak értékelte a gyöngyösi bort, a ma borászainak az egyszer már elért színvonalat kell meghaladniuk.

Nagy István, a gyöngyösi hegyközség elnöke fájdalmát jelezve rámutatott: az uniós támogatások ma inkább az értékes tőkék kivágásában, s nem megművelésében teszik érdekeltté a gazdákat. A nagy múltú borember elénekelte a „Bor, bor, bor, de jó ez a bor, a gyöngyösi bor” – kezdetű híres helyi borstrófát.

A gyöngyösi polgármester, Hiesz György úgy látja: ma a borászok közötti egység megteremtése, a közös érdekeltség fölismertetése a fő feladat. Az évezredes múltú mátraaljai bortérségben a természeti adottságok magas színvonalú bortermelésre kínálnak módot - mondta.

A Heves megyei, egri központú borászati kutatóintézet hamarosan a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola intézményeként működik tovább – jelentette be az ünnepségen Magda Sándor, a főiskola rektora, országgyűlési képviselő. A professzor szerint így Gyöngyös az észak-magyarországi borterület tudományos központjává emelkedik.

Dr. Tatár László, a városi önkormányzat fideszes frakcióvezetője amellett érvelt, hogy a helyi szőlős gazdáknak a sok évszázados hagyományokra kell szakmailag is építeniük.

A Márton napi ünnepkörhöz kapcsolt rendezvényen a gyöngyösi Come Prima Énekegyüttes Bárdos Lajos feldolgozásait mutatta be a közönségnek.

A díjátadást a hegyközség borainak kóstolásával fűszerezték a szervezők: a szürkebarát, az olaszrizling, a rizlingszilváni – EU-konform nevén Müller Thurgau – mellett a vörös cabernet franc és cabernet sauvignon is érzékeltette a helyi dűlők képességeit.

Laudácó:


 „A hegyi borok? Kezdem a GYÖNGYÖSI-n. Szépen kiöltözött bor. Minden megvan benne, ami a korrekt megjelenéshez szükséges. Ehhez képest jó vendéglátó is, kellemes társalgó, sokszor elmés. A GYÖNGYÖSI-nél kezd egyre fontosabb lenni a kor. Minél öregebb, annál tüzesebb, mint a helyesen érett lélek mind. A legjobb pogácsához és szendvicshez.”
Kedves Hölgyeim és Uraim!
A kereken 110 éve, éppen novemberben született Hamvas Béla még a
múlt század negyvenes éveinek elején írta ezt a gyöngyösi borról. A
kiváló magyar bölcselőnek talán a legtöbbet idézett műve A bor
filozófiája. Ez a könyv is bizonyítja, hogy hazánkban fogalom volt a
gyöngyösi bor.

Érdemes megint és minél előbb fogalommá érlelni, nemesíteni.
Egyes történelmi leírások azt állítják, hogy ezer éve is zajlott itt
szőlőtermesztés. A törökök állítólag dézsmabort szedtek az itteni 
gazdáktól, és a hódoltság után a vörös kadarka terjedt el az állítólag
fehér boroknak teremtett Mátraalján.
Legendás az 1700 években épült 26 farkasmályi pince. Letarolta ezt a
térséget is a filoxéra vész. És utána - egy évszázada - jelent meg itt
egy különleges bor. Francia-országból indult, német közvetítéssel jutott
el hozzánk, már szinte csak Magyar-országon termesztik, tehát neve
logikus módon olasz-rizling.
Ma a hozzáértők szerint az egykori ferences barnabarátok városában a
szürkebarát
a leginkább reményteljes fajta, de igen jó zamatokat ad az
itteni kereklevelű, divatosabb nevén: chardonnay is.
Noha a 281 hektáros hegyközségi területen a rizlingszilvánival, a
leánykával, a zenittel, a zweigelttel is kísérleteznek.
Danubiána, Gyöngybor, Sőregi, Dudás, Mészáros, Kovács – ezek a
nagyobb pincészetek a térségben. Nekik, vagy új próbálkozóknak kell
szépen kiöltözött, jó társalgó, elmés borokkal akár Európában vagy a
tengerentúlon is fogalommá tenni a gyöngyösi bort.
Üde megerősítés ehhez a Hamvas-fürt bordíj.
Mihály Gábor bronz kisplasztikáját eddig az egerszalóki Lőrincz György,
az egri - tragikusan elhunyt - Gál Tibor, a villányi Bock József és a
neszmélyi borvidék vehette át.
Ötödikként a gyöngyösi hegyközség kapja ezt a közönségdíjat,
amelyet nem szakemberek, ám a borhoz egyre jobban értő magyar
értelmiségiek alapítottak.
A kis bronzkancsó az első szobor, amely Hamvas Bélát megformálja.
Alkotója, Mihály Gábor korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring
jelképét, a nagy téplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban
a Kerékpárosok szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve
eddig. Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra
került ki a kezéből, csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba
öntötte.
Vélhetően az ősi magyar borvárosban, Gyöngyösön a lehető legjobb
helyen lesz az idei Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz
kisplasztikája is.
És a Heves megyében, Fedémesen született, Európa-szerte híres
papírmerítő mester, Vincze László díszoklevele is - remélhetőleg -
sokáig emlékeztetheti a helyieket a Hamvas Béla-i jóslatra: Végül is
ketten maradnak:
Isten és bor.

Hamvas-fürt: Hajóson a legrangosabb közönségdíj

 

 

Kőfalvi Magdolna bormesternek Mihály Gábor szobrászművész nyújtja át a Hamvas-fürtöt

 

 

A Villányiaknak is kihívást jelent a hajósi borvidék – hangzott el a Magyar Borok Házában szombaton – október elsején – este. A budai Vár jeles épületében adták át az idei, tizenkettedik Hamvas-fürt bordíjat. A hazai borközélet legrangosabb közönségdíját ez alkalommal egy hajósi bormester, Kőfalvi Magdolna vehette át.

A százhektáros szőlőültetvényen gazdálkodó hajósi bormester az első női díjazottként veheti át a Hamvas Bélát megformázó bronz kisplasztikát, elsősorban azért, mert az alföldi borvidéken jutott csúcsminőségre vörösboraival – mondta a kuratórium elnöke, Molnár Pál a díjazott személyének bejelentésekor.

Kőfalvi Magdolna teljesítményéről Nanovfszky György nagykövet mondott laudációt. Mint részletezte: a bormester tevékenységét a nomen est omen két epitetum ornansa jellemzi: először a hajósi borrégió másodsorban pedig a – cégének nevében lévő – „Brilliant” szó, amely ragyogót, csillagót, briliánsan csillogót jelent.


Mihály Gábor, Molnár Pál, Nanovfszky György

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztika alkotója a díjat átadva kijelentette: Kőfalvi Magdolna vörös borai minden bizonnyal Hamvas Bélának a tetszését is elnyerték volna.

Kőfalvi Magda és Mihály Gábor

A kitüntetett bormester, Kőfalvi Magdolna a díjat megköszönve jelezte: elsősorban a hajósi borvidéket ajánlja a közönség figyelmébe, mivel ennek a térségnek az adottságai megegyeznek a Duna túlsó oldalán lévő szekszárdi borvidékével.

A Hamvas-fürt

Képek: Bujáki László

Erre erősített rá Zelnik József, aki a Magyar Borakadémia alelnökeként köszöntötte e borakadémia kitüntetett tagját: Kőfalvi Magdolnát. Mint fogalmazott: ha Hajóson „a magyar bor ilyen nagyasszonyai” tevékenykednek, akkor Hajós előbb-utóbb a villányiaknak is kihívást jelent.

A Magyar Borok Házában tartott ünnepségen a Tabulatúra együttes többek között Tinódi Lantos Sebestyén szerzeményével érzékeltette, hogy a magyar borkultúra sok évszázados nemesítésre tekint vissza.

Forrás: www.preshaz.eu/Hamvas.htm

Hamvas-fürt

Bordíj, alapítva 2005-ben

Alapította Mihály Gábor szobrászművész és Molnár Pál újságíró Budapesten. A díj a borkedvelő közönség nagyrabecsülését fejezi ki azon borászok iránt, akik a Szent Korona örök tartományaiban művészi szintre emelték a bor készítését, valamint azon alkotók iránt, akik a magyar borműveltséget tovább nemesítették. Átadatik évente a Szent Márton napi ünnepkörben.

A díjazottak

2005. Lőrincz György, Egerszalók

                 Gál Tibor posztumusz, Eger

2006. A Neszmélyi borvidék,
átvette: Kamocsay Ákos és Szöllősi Mihály

                 Bock József, Villány  

2007. A Gyöngyösi hegyközség,

átvette Nagy István hegyközségi elnök

         A Székelyhídi borszer, Partium

2008. Szarka Gyula, Felvidék

         Prímási Borrend, Esztergom
átvette
Lomnici Zoltán alelnök

2009. Szeremley Huba, Badacsony

         Rohály Gábor, Budapest

2010. Kaló Imre, Bükkalja

Mihály Gábor szobrászművész átnyújtja a Hamvas-fürt bordíjat Kaló Imrének az esztergomi Prímás pincében 
Tóth Béla felvétele, mno.hu

A magyar boralkimista

Mielőtt ezen a világon kert, szőlőtő és szőlő létezett volna, a lelkünk megrészegült a halhatatlan bortól. A legnagyobb szufi misztikus költő Jalal-od-Dîn Rumî tárta fel és rejtette el egyszerre így a bor titkát, hogy mi, akik együtt vagyunk bortermelők, borszeretők és profán borszertartások pohárnokai a tudati jelenlét és a már elszabadult képzelet határán egy pillanatra mindig megtorpanjunk, és hajtsuk meg fejünket az örökké kiismerhetetlen ital, a bor előtt. És hajtsuk meg néha a fejünket az ismeretlen vagy nagyon is ismert borász, mint Kaló Imre előtt, és úgy, mint a misén szokás, üdvözöljük egymást a szeretet jelével.

Üdvözöljük az embert, akiben egyszerre van jelen Noé szőlőtőt-világot mentő megszállott felelőssége, Dionüszosz drámai borvadsága, Lót megalázó részegsége, az alkimisták méregkeverő titkolózása és az eucharisztia papjainak megváltást celebráló szelídsége.

A mai világ bibliai jelenésekre hajazó történéseit látva, egyre inkább az, az érzése az embernek, hogy a nagy mítoszok nem egy múltbéli fantasztikus történetet mesélnek el, hanem képek a jövőből, szinte már tanmesék arról, hogyan kell katasztrófák, a földi élet végső fenyegetettsége idején viselkedni azoknak, akik így beavatottak és merik is vállalni borzalmas tudásukat.

Napjainkban, amikor már a fekete mágia halállal-halálos eszközeivel folyik a földi teremtés szellemi erkölcsi és anyagi szennyezése, akkor talán a legnagyobb beavatás a túlélésbe, az ezerszer áldott és szent élet átmentésére, a Noé bárkája képlet. Félő, hogy nem vettük észre, hogy maga a Föld Noé bárkája, s maga a történelmünk az a Vízözön, amit mindnyájunknak úgy kellene túlélnünk, hogy átmentsünk egyenként legalább egy önként és szeretve vállalt értéket, minőséget, igazságot a történelem szabad akaratunktól áldott és fertőzött hazugságözönén. Különben nem vagyunk mások, mint kiszolgáltatott állati testben rejtőzködő, sajátmagunk számára is megfejthetetlen, titokzatos élősködők.

Talán nem véletlen, hogy manapság, ha borról és borászokról gondolkodik az ember, ilyen szellemi „részegségbe” esik. A bor s főleg a bor szimbolikája, mint az alkimisták olyannyira vágyott csodaelixírje odavonzza a gondolatot világunk legmélyebb, legrejtettebb ügyeihez, s szinte már monomániásan odakötözi az elmét kikerülhetetlen titkok forrásaihoz. Pedig a bor látszatra egyszerű dolog. Vegyészeti pontossággal fel tudjuk írni képletét. A borászati kémia egzakt tudomány, ma már cseppet sem alkímia. S az átváltozás, az édes must mindig csodált nemes borrá erjedése is csak egy képlet:

C6H12O6+2ADP+2H3PO4→2CH3-CH2-OH+2CO2+2ATP+2H2O

Látjuk, ilyen egyszerűen leírható a csoda, a világ megneveztetett, s nekünk is lassan a homlokunkon izzik az egy vagy a kettő vagy már a három 6-os.

Ebben a mindent digitalizáló világban csak Noé, csak a Noék, a Kaló Imrék tudják, hogy a legnagyobb csapda az a csábítás, amely csak a számokat akarja fölvitetni a bárkára. Nem a számok, hanem a szőlőtő az élet. És a szőlőtőn – ahogy az Úr mondta – mi magunk a vessző.

Van valami jelképes erő abban, ahogy az elmúlt negyed században Európában és Európából kiindulva a világban egy olyan új minőségi borkultúra alakult ki, amely a történelmileg ismert legnagyobb, legszebb borok színvonalát messze meghaladja. Mintha a minden minőséget zagyva középszerre váltó Szép Új Világ elleni lázadásként éppen a nagybor mutatná fel azt a példát, azt a megkérdőjelezhetetlen értéket, amivel a világ feketemisés, erőszakolt öngyilkosságát el lehetne kerülni.

Manapság Magyarországon szinte egyik pillanatról a másikra, szemünk előtt válnak nagyszerű emberek borbeavatottakká, a borról való olyan tudás bölcseivé, amire szinte nem volt példa a történelemben. Az ember már-már hinni véli, hogy világunkban egy nagy borösszeesküvés folyik, és rejtett nagypáholyokban titkos órán arisztokratikus borpápák és püspökök egyre több embert avatnak be a bor alkímiájába.

Ám ugyanúgy, ahogy az alkímiában is jelen volt a máig megfejtetlen, rendkívüli magas szintű tudástól a szemfényvesztő szélhámosságig minden, úgy jelen van ez a mai újkeletű borászatban is. Még a róla való beszéd is hasonló, a történetet a beavatottság szintjén értőktől, a gasztrognómiai és oinognomiai nyelvi giccsig. De most mi ezzel ne foglalkozzunk, mert úgy járnánk, mint az, aki a tengerről akar beszélni, és csak a tengeri betegségről tud.

A dionüszoszi borünneptől az Eucharisztia boráldozatáig már ismerni véljük a bormisztika meghatározó jelenségét a szellemtörténetben. Azt viszont csak most kezdjük sejteni, hogy maga a bor, a borban lévő termékminőség, maga az egyik legfurcsább misztika, már ha egy ilyen kézzelfogható, ízlelhető és szagolható véglegesen emberi dolgot szabad így nevezni. De mitől ilyen véglegesen emberi a bor, hogy maga Krisztus sem tudja kihagyni a testnek föltámadásáról, a valóságos testnek valóságos föltámadásáról szóló ígéretéből.

Talán mégis az alkimisták megszállott módszerével kellene feltárnunk a bor testét és lelkét. Vagy már elkéstünk, mert valakik titokban aranyvesszőt termő szőlőhegyekben, rejtett pincék mélyén lombikok fölé hajolva mondják a borabrakadabrát, kísértik az Istent, kutatnak a legföldöntúlibb eredetű földi minőség után. Vélhetőleg ezek a borász mesterségben rejtőzködő alkimisták, így Kaló Imre is rátaláltak Paracelsus, Morienus, Geber és Hortulanus tudásának alaptételére, mely szerint: „A Nap a legnemesebb az égen, a bor a növényi termékek, az ember az állatok, és arany az ásványok között.” Ha ebből a tételből indulunk ki, észrevehetjük, hogy az ezoteriai kutatásokban történelmi fordulat állt be. A régi alkimisták aranycsinálási láza a magukat borászoknak nevező új alkimistáknál borkészítési lázzá változott.

Ha ez egyáltalán változás, mert mi volt az alkimisták valódi tevékenysége, amit a nép és bugyuta uralkodók felé arany utáni kutatásként álcáztak? Egymás között viszont világosan kimondták az alkímia igazi célját, ahogyan az a Hydrolithus Sophicus sen Aquaricum Sapientum alkimista iratban is olvasható: …. A Mindenható, az emberek iránti szeretetétől hajtván, bizonyára elrejtett a világban néhány csodálatos arkánumot, melyek által is az egész világ minden tökéletlen, beteg és hiányos dolga megújítható és visszahozható azok valamikori életereje. Ezért kell tehát átalakítani a szennyezett anyagot arannyá tisztítva, hogy rájöjjünk közben a nagy átalakítási folyamat lényegére saját magunk nemesebbé tételére, aminek végső arkánuma az öröklét titka.

Kaló Imre és a nagy magyar borászok, újkori alkimistákként tudva-tudatlanul, mintha ezzel kísérleteznének, s amit már eddig boralkotásból elértek, az a világon is egyedülálló. Ezt nem csak a magyar borsovinizmus mondatja velem, hanem annak biztos tudata, hogy ha a magyar minőségi borászat ilyen értékes építkezéssel folytatja útját, tíz éven belül a világ legizgalmasabb borkultúrája lehet. Persze ehhez rengeteg munka kell, alázat, mert végül is csak az lesz nagy borász, aki az aranyat borrá tudja alakítani, és aki maga is, belülről is arannyá, alkímiai arannyá tud változni. Isten éltesse az egyik legnagyobb magyar boralkimistát, Kaló Imrét.

Zelnik József
a Magyar Borakadémia alelnöke

Rohály Gábor Hamvas-fürt bordíjat kapott

Borszakértő, borszakíró, borbíráló mester kapta az európai borászati elismerést, a tizedik alkalommal átadott Hamvas-fürtöt. A legrangosabb hazai közönségdíjat Rohály Gábor, a borbírák doyenje vehette át a budapesti Vármegye Galériában a János napi boráldást megelőző rendezvényen vasárnap délután.

Rohály Gábor munkásságában folyamatosan deklarált célja volt a magyar borászati szaknyelv: a "borszaknyelv"  fejtése, kristályosítása. Rohály szerint kínálkozzon mindenre szabatos szakszavunk, amely mindenki számára legyen áttetsző, tükrös. Például a barrique hordó helyett: új kishordó. A rövid szó jól érthető és szakmailag tartalmazza mindazt, amit a borkészítésben a francia szón értenek – mondta a laudációban Molnár Pál, a Hamvas-fürt bordíj kuratóriumának elnöke. Mint részletezte: Rohály több folyóiratnak rovatvezetőjeként és szabad újságíróként publikál. Megjelent cikkeinek száma jóval meghaladja a százat. Részt vett az Oxford Companion to Wine című borkézikönyv magyar fejezetének kimunkálásában. Ennek hatalmas jelentősége van, hiszen Nyugat-Európában számos ország hazánk borászatát a Balkánhoz sorolja, és kiábrándítóan kevés magyar bormesterről tudnak.

A Hamvas-fürtöt évente kétszer adják át kiemelkedő borásznak, illetve olyan alkotó értelmiséginek, aki a magyar borműveltséget sikerrel nemesítette. Maga a díj egy, Hamvas Bélát ábrázoló bronz kisplasztika, amelyet Mihály Gábor alkotott. A díj nyertesének hagyományosan maga a Munkácsy-díjas szobrászművész nyújtotta át az elismerést.

Az ünnepségen jelen volt többek között Rieger Tibor M. S. mester-díjas szobrász, Esterházy Péter Kossuth-díjas író, Zelnik József, a Magyar Borakadémia alelnöke, Czipott Péter, amerikai magyar irodalmár, Vincze László papírmerítő iparművész. A díjazott Rohály Gábor a díj átvétele után bemutatta azt a napokban megjelent angol és japán nyelvű szakkönyvet, amely – részben közreműködésével – a magyar borászatot mutatja be a két szigetországban.

A díjátadás után a közönség részt vett a belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplomban rendezett latin nyelvű János napi boráldó szentmisén.

Hamvas-fürt díjat kapott
a Prímási Borrend

Az egyik legrangosabb európai borművészeti elismeréssel, a Hamvas-fürt díjjal tüntették ki a Prímási Borrendet. A Hamvas Bélát ábrázoló bronz kisplasztikát szombaton Esztergomban, a János napi boráldás keretében nyújtották át a magyar katolikus egyházfő által alapított borrend képviselőjének.

„A Prímási Borrend éppen az isteni arcot igyekszik tükrössé, áttetszővé tenni, üzenve, hogy ez a különleges érték a magyar borműveltségben benne rejlik” – utalt egy Hamvas Béla-i bölcsességre Molnár Pál újságíró, a Hamvas-fürt kuratóriumának elnöke a Szent Adalbert Központban rendezett ünnepségen. Az elnök laudációjában kiemelte, hogy a Prímási Borrend a Szent Korona örök tartományaiban szervezi a borhoz kapcsolódó művelődési értékek megóvását és sokasítását; valamint közvetíti a minőség feltétlen tiszteletét, és a bor iránti elkötelezettség gondolatát a társadalom számára.”

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt kisplasztika alkotója azt hangsúlyozta, hogy a borműveltség természetes része a derű, az olyanfajta emelkedett jókedv, amilyen Hamvas Bélát jellemezte a borról folytatott filozofálgatás közben. A nagy magyar íróról készült bronz kisplasztikát a szobrászművész nyújtotta át Lomnici Zoltán volt legfelsőbb bírónak, a Prímási Borrend alelnökének.

Molnár József, a borrend titkára, a Vinum Primatis Zrt. vezérigazgatója beavatta a közönségeket az esztergomi fejlesztési tervekbe. A prímási borpince 2010-re részben uniós forrásból Európa egyik legkülönlegesebb borművészeti központja lesz, boltíves termeiben és folyosóin nemcsak a szakma kiválóságait, hanem a nagyközönséget is fogadva. Ez az egyedülálló létesítmény nem „csupán” bort, hanem tanulási lehetőséget is kínál majd az embereknek.

A díjátadáson jelen volt Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke mint a borrend tagja, s megjelentek a magyar borászat nagy alakjai, köztük Konyári János, a 2008. esztendei Év borásza, balatonboglári mester.

A Szent János napi díjátadáson Szarka Gyula, Ghymes együttes énekese Balassi és Petőfi költeményeinek megzenésített változatait énekelte el a népes közönségnek, dallammal kifejezve a régi igényt: „Jó borokkal töltett aranyos pohárok járjanak mi közöttünk.”

Nagy elismerést aratott a szentendrei Vincze László papírmerítő mester díszoklevele; az iparművész egy XIX. századi, a történelmi Magyarország borvidékeit ábrázoló, merített papírból készült különleges térképet is adott az immár Hamvas-fürt borművészeti díjas Prímási Borrendnek.


Prímási Borrend, laudáció

A bornak isteni arca van – írta Hamvas Béla A bor filozófiája című alkotásában.

Kedves Hölgyeim és Uraim! Társaim a borlovagi eszmében!

A Prímási Borrend éppen az isteni arcot igyekszik tükrössé, áttetszővé tenni, üzenve, hogy ez a különleges érték a magyar borműveltségben benne rejlik.

„Küldetése, hogy segítse a Kárpát-medence szőlészeti és borászati örökségének feltárását; a a kapcsolódó művelődési értékek megóvását és sokasítását; valamint közvetítse a minőség feltétlen tiszteletét, és a bor iránti elkötelezettség gondolatát a társadalom számára” – olvasni a borrend bemutatkozásában. Ez a küldetés vélhetően Hamvas Bélának is megfelelne.

A szakma csúcsát megtestesítő Prímási Borbíráló Testület válogatja ki a Szent Orbán Bormustra keretében a védjegy viselésére jogosult legjobb magyar borokat. Sok évszázados borutakat tesz újra forgalmassá a rend, amikor Lengyelország és Erdély felé irányítja a magyar szállítmányokat, forrásba hozva a piacokat az adott tartományokban. A legnagyobb lengyel borvásáron, a HoReCa kiállításon borműhellyel jelent meg a gyakorlati lebonyolítást végző Vinum Primatis Részvénytársaság, s ezzel az utóbbi évtizedek legnagyobb lengyelországi magyar borbemutatkozását bonyolították el.

Abban az országban egyébként, ahol sok évszázados közmondás, hogy a lengyel és a magyar két jó barátként együtt harcol és issza borát.
Késő ősszel Krakkóban rendezték meg a Magyar Borok Hetét, s itt kereskedők, borszakértők csöppenhettek bele a legalább fél évezredre visszanyúló magyar-lengyel borhagyomány világába.

A másik térségben, a Szent Korona örök tartományában, Erdélyben a Tusnádfürdői Szabadegyetem keretein belül önálló borsátort állítottak föl, és itt a Kárpát-medence sok-sok magyar értéke közül a borra hívták föl azok figyelmét, akik egyébként is szívesen ízlelik meg ezeket az értékeket. Körúton mutatták be a nagyobb erdélyi városokban szakíróknak, étterem-tulajdonosoknak, kereskedőknek a magyar bormesterek alkotásait.

Belső-Magyarországon két borvidéket karoltak fel az utóbbi időben: a már Hamvas-fürt díjas Neszmélyt, valamint a Balaton-felvidéket. A Balatoni Szőlő- és Borkultúra Egyesülettel együttműködve Balatonfelvidéki Borút megrajzolásán fáradoznak, hogy forrásba hozzák a nyugat-dunántúli borvendégjárást. Ezzel is kapcsolódnak a Hamvas Béla-i útmutatáshoz, ő ugyanis hatvan évvel ezelőtt már megírta: „A borok általában ott élvezhetők maradéktalanul, ahol termettek. Ez egészen természetes; a gyümölcs is fáról tökéletes, mert a szállítás alatt éppen a legnemesebb és legüdítőbb olajok belőle eltűnnek. De nagy díszeitől, mint mondják, a tengeri szállítás sem tudja megfosztani. A legméltóbb ivási mód: a nagy ebédek és vacsorák után kis pohárral. Lakodalomkor, mielőtt a vendégsereg elszéled, útra, Szent János-áldásként.”

A Prímási Borrend novemberben Szent Márton tanácskozást rendezett Esztergomban „Az egyház szerepe a Kárpát-medencei szőlő- és borműveltség fejlődésében” címmel. Ez a szerep nemcsak a múlt emléke, hanem a jövőbe is vezet, mégpedig egy különleges alagúton is. A Borvidékek alagútját rendezik be ugyanis az esztergomi Bazilika alatti pincerendszerben. A hatalmas európai értéket, a mintegy másfél évszázada kialakított pincerendszert most részben európai uniós forrásból újítják fel. Ebben a fejlesztésben a borászati, a muzeológusi és a vendéglátói szakértelmet házasítják, várható tehát, hogy lent a pincében a földrész egyik legmagasabb színvonalú borbirodalma alakul ki, amely nemcsak bort, hanem élményt és műveltséget is ad majd a szakértőknek és a nagyközönségnek.

A Primási Borrend – amely tizenkét jeles magyar kultúrférfiúból áll - most Mihály Gábor bronz szobrát kapja elismerésként. Mihály Gábor Munkácsy-díjas művész korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring jelképét, a nagy térplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban a Kerékpárosok szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve eddig a világban. Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra került ki a kezéből, és csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba öntötte. Minden bizonnyal itt, Esztergomban a lehető legjobb helyen lesz a Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztikája is.

Nyolcadik alkalommal adatik át ez az elismerés: Lőrincz György, Gál Tibor, a Neszmélyi borvidék, Bock József, a Gyöngyösi hegyközség, a Székelyhídi borszer és Szarka Gyula zenei csúcsa után érkezett el Esztergomba a Hamvas-fürt.

Egy képzőművészeti alkotás jelzi a borművészet csúcsteljesítményeit. Jó érzés csupán megízlelni is azoknak az alkotásoknak a nevét, amelyeket egy közelmúltbeli fogadáson a Borrend a vendégeknek kínált: Arany Sárfehér, Délvidéki Bakator, Ipoly-véki Rajnai Rizling, Somlói Olaszrizling, Áldozói Aranyveltelini, Párkányi Szent Lőrinc, Ménesi Kadarka, Vinum Primatis Tokaji Cuvée…

Ha ezeknek a boroknak csak fölidézni próbáljuk ízét, már akkor is érthetővé válik, hogy miért érdemel Hamvas-fürt bordíjat a Prímási Borrend, és hogy Hamvas Béla miért éppen A bor filozófiájában írta meg a következőket:

„Arra tehát, hogy a jó vallású ember fölényeskedjék, nincsen szükség. Helyzeténél fogva amúgy is mérhetetlen fölényben van. Ki kellett végre mondani, hogy a kereszténység nem csinált, hanem valódi fölény; ki kellett mondani, és ki is kellett fejezni ezt, amely minden vonalon öröktől fogva megvolt, és meg is lesz.”

Molnár Pál

kuratóriumi elnök

VISSZA A CÍMOLDALRA




Szőlőműves

Ghymes-énekes

Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják” – írta Hamvas Béla A bor filozófiájában. Énekművész vehette át pénteken – november 7-én – a Magyar Írószövetség klubjában az idei Hamvas-fürt borművészeti díjat: Szarka Gyula, a Ghymes együttes énekese.

„Az ének és a bor e híres bölcselet szerint is zamatos házasítást alkot. Tükrösen, áttetszően érzékeljük ezt akkor, amikor Szarka Gyula borénekeit halljuk” – mondta a laudációban Molnár Pál újságíró, a Hamvas-fürt kuratóriumának elnöke.

A Felvidéken született, s ma is ott élő Szarka a bor ügyében jó iskolába került: munkája révén a kilencvenes években nagyon sok időt töltött Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Ekkor keveredett bele a bor ügyeibe. Ám azt vallja, hogy az igazi ízeket a Kárpát-medencében, a magyar borokban találta meg. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az embernek a szülőföld ízei, zamatai a legkedvesebbek és legfontosabbak. Hagyományt, kultúrát, irodalmat és zenét fedezett föl a magyar borban. Ennek tanúbizonyságát adta az idei Bálint napon, amikor Budán a Gellért szállóban a Balassi-kard átadásán a reneszánsz költő strófáit énekelte, köztük a legendás verssort: Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk. Ezen a rendezvényen már saját borait is bemutatta a közönségnek.

Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt kisplasztika alkotója a bronz műalkotás átnyújtása előtt elmondta: hosszú évek óta kedvence a Ghymes együttes, és különösen nagyra értékeli Szarka Gyula két szóló lemezét: a 2004-ben kiadott Alku című gyűjteményt – benne Balassival -, és a tavaly megjelent Bor és leányka című CD-t: mindkét kiadvány aranylemez lett.

Szarka Gyula a díj átvételekor kifejezte, hogy a borkultúrát kiemelten fontosnak tartja a mai világban, és különösen nagy örömmel tölti el, hogy kitüntetésének alkalmával a magyar borászat több nagysága is megjelent a rendezvényen. Két Petőfi-bordalt mutatott be: a másodikat már a közönséggel együtt énekelte a Hamvas-fürt díjas énekművész.

Maga a rendezvény fölidézte Hamvas Béla sorait: „A vérben megvan a vasárnap és az arany, és az é-hang is. Olyan skála ez, amelyen bármelyik hangot szólaltatom meg, az egész hangrendszer megzendül, a hangokhoz való rokonság arányában harmonikusabban és erősebben, vagy széthangzóbban és rejtettebb módon, de fel- és al-hangként, minden hang egyszerre énekelni kezd.”

Laudáció 2008

„Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja” – írta Hamvas Béla A bor filozófiájában.

Kedves hölgyeim és uraim!

Az ének és a bor e híres bölcselet szerint is zamatos házasítást alkot. Tükrösen, áttetszően érzékeljük ezt akkor, amikor Szarka Gyula borénekeit halljuk. A gitáros dalnok 1962. májusában született a Felvidéken. Gyermekkorát egy mátyusföldi kis faluban, Királyrévben, töltötte szüleivel és öccsével. Tanulmányait a pozsonyi magyar gimnáziumban, majd a Nyitrai Konstantin Egyetemen végezte. Itt alapították öccsével, Tamással, 1983-ban – tehát épp negyedszázada - a Ghymes együttest, amely a mai napig meghatározó része életüknek.

A következő legfontosabb időpont 1989, amikor családot alapított. Feleségével, Zsuzsával és két gyermekükkel, Zsófiával és Mátyással – akik szintén fontos alkotások életműben! - azóta is a Kis-Duna partján, Nádszegen élnek.


A Ghymes együttessel ez idáig 14 lemezt jelentetett meg, amelyek mindegyike arany vagy platina lett. Megjelent 2 szólólemeze, Alku, 2004ben, - valamint tavaly, az ebben a mostani körben a legfontosabbnak tekintett lemez: a Bor és lányka.

Arany! lemez lett ez utóbbi is, amelyik most bronz-szobrot hoz az alkotónak.

A bor ügyében jó iskolába került: munkája révén a kilencvenes években nagyon sok időt töltött Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Ekkor keveredett bele a bor ügyeibe. Ám azt vallja, hogy az igazi ízeket a Kárpát-medencében, a magyar borokban találta meg. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az embernek a szülőföld ízei, zamatai a legkedvesebbek és legfontosabbak.


Hagyományt, kultúrát, irodalmat és zenét fedezett föl a magyar borban. Ennek tanúbizonyságát adta az idei Bálint napon, amikor Budán a Gellért szállóban a Balassi-kard átadásán a reneszánsz költő strófáit énekelte, köztük a legendás verssort: Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk. Ezen a rendezvényen már saját borait is bemutatta a közönségnek. Jó sorsa ugyanis úgy hozta, hogy néhány éve van egy kis szőleje és egy pincéje a Szent-György hegyen, a Balaton-felvidéken. Jeles borász barátai: Kovács Zoltán, Jásdi István, Laposa József és Takler Ferenc szerint is jó úton  halad.

Mihály Gábor bronz szobrát veheti most át Szarka Gyula. Mihály Gábor Munkácsy-díjas művész korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring jelképét, a nagy térplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban a Kerékpárosok szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve eddig. Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra
került ki a kezéből, és csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba öntötte. Vélhetően a felvidéki Nádszegen a lehető legjobb helyen lesz az idei Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztikája is.

Az idei kitüntetett felidézi Hamvas Béla fontos sorait: „A vérben megvan a vasárnap és az arany, és az é-hang is. Olyan skála ez, amelyen bármelyik hangot szólaltatom meg, az egész hangrendszer megzendül, a hangokhoz való rokonság arányában harmonikusabban és erősebben, vagy széthangzóbban és rejtettebb módon, de fel- és alhangként, minden hang egyszerre énekelni kezd.”

Pesten, 2008. november 7-én

PRÉSHÁZ ● MOLNÁR PÁL ● BUDAPEST