|
présház.eu
Összművészeti
honlap Magyar azonosság a III.
évezredben
Ciprus: fehér sziget szürke
foltokkal
Felerészben
Uniós tagállam, Törökországtól délre, közel a Szentföldhöz. A térképre
nézve már Ázsia. Művelődését érzékelve: Európa és Ázsia között helyezkedik
el. A Római Birodalom maradványai, a görög világ szépségei és az oszmán
hódítás nyomai elegyednek brit hatásokkal, ez utóbbiak között a balra hajtssal.
Szeresd
Ciprust. Az egészéves turistacélpont – így hirdeti a Földközi-tengeri köztársaságot
a Ciprusi Vendégforgalmi Szervezet kézikönyve. A fehér szigetet sokan
látogatják hazánkból, s mintegy százötven magyar ott él – a csaknem
kilencszázezer görög és török ciprióta és
tömegnyi bevándorló között –, nagyrészt elevenen tartván a kapcsolatot
egymással és az óhazával is.
Larnaka, Limaszol, Pafosz és Nicosia… Minthogy Famagusztát
az 1974-es török invázió kiütötte a vendégforgalomból, ez a négy
nagyváros tartja mozgásban a sziget társadalmát. És a hegy: Troodos, déli lejtőin a sokat sejtető borvidékkel.
Autópálya
szalad keresztül a tengeri szegélyen, ennek egy ága felnyúlik a sziget
közepén elhelyezkedő fővároshoz. Errefelé a tömegközlekedés
meglehetősen gyér, ezért a gépkocsik a mindennapi élethez
nélkülözhetetlenek a helyieknek: az utak reggel és este forgalmasak.
A
repülőgépek főként Larnakában szállnak le: a
török invázió ezt a várost épp reptere révén jelentőssé emelte. A
település régmúltja is tartalmas: a Jézus által – a János evangélium
szerint – föltámasztott Lázár itt püspökösödött három évtizeden át, és
e helyen is temették el a ma Szent Lázár templomként ismert
gyönyörű istenházában.
Limaszol elsősorban az offshore cégek
fészkeként ismert: zavaros forgalmú feszült lakóváros, ám segítőkész,
derűs emberek lakják. Közelében magaslik a Koloszi-vár.
|
|
Ehhez
kapcsolják Ciprus borbüszkeségét, a Commandariát.
A név valóban nyolc évszázados lehet: az 1200-as évek elején járt
erre – menekülvén a Szentföldről Ciprusra, innen Rodoszra, majd
Máltára tovább – a Szent János Lovagrend. Ma Koloszinak hívják a várat, s ha nem is kolosszus,
de izmos bástyája maradt meg, ez daliásan nyúlik az ég felé,
kőtermeiből szép kilátás nyílik a falura – és tovább.
A
johanniták parancsnokságáról kapta nevét a Commandaria bor, amelyet most – elcsenve a tokaji
aszú jelmondatának felét – „A királyok
boraként” is emlegetnek („a borok királya” megnevezést
egyelőre meghagyva a Hegyaljának). Az édes, gyümölcsös ízvilágú vörösbor megfelel kisebb ünnepekhez.
|
Két
faluval odébb található a „ciprusi bor múzeuma” néven hirdetett
magánvállalkozás. Tipikus tüzépbarokk
épületben szegényes szerszámgyűjtemény és visszafogott borkínálat várja
az érdeklődőt. Öt euróért elfogyaszthat három, gyűszűnyi bort a
turista, és meghallgathatja a nagyképű tulajdonos két- és fél mondatos
„tájékoztatóját”…
Hozzáértésére jellemző, hogy a cuvée
szót sem ismeri, így nem tudta megmondani, hogy a kínált portékák
fajborok-e vagy házasítások… Felszabadító érzés elhagyni a
nyomasztó épületet.
Jó
borokért magasabbra kell autózni. Ciprus közepén, Limaszoltól
északra emelkedik Troodos, a büszke hegy,
amelyre utalván üptre ismételgetik az útikönyvek, hogy délelőtt
síelhet, délután a tengerparton fürödhet a turista, ha ilyen élményre
is vágyik a mediterrán térségben.
Igen,
a Troodosra érdemes fölkapaszkodni. Kanyargós
út, itt-ott meredek hegyperemen – szép kilátást hagyva – visz a
barackos, fügés, szőlős falvakba, melyekben a sziget borait is kínálják
a helybéliek. Omodosz – a bor ciprusi
fővárosának nevezték ki a hegyi falut. Itt érlelik a nedűt a hely
szőlőtermelői, akiknek szaktudása, borhagyománya a brit időkben
gyökerezik. Ám borkínálat eléggé csekély – inkább a közeli „vinery”-ket ajánlják. A
dinnyeválaszték azonban gazdag – és egy erdélyi fiú köszöni meg
magyarul a pénzt, s mondja: viszontlátásra.
Magyar
városból, Brassóból jött a fagylaltos is – ám románnak mondja magát,
mert csak az egyik nagymamája volt magyar. Ő már a déli tengerparton, a
Lemeszoszhoz közeli Aphrodité sziklájánál
kínálja az árut, ám beletörődik, hogy a fagylalt helyett kávéra van
kereslet – ezt egy orosz fiatalasszony kínálja fel. Hovatartozása akkor
derült ki, amikor szórakozottságból a „Kakoj
kafé?” kérdést szögezte a turisták
mellének.
Aphrodité
ennél a sziklánál emelkedett ki a tengerből – a görög mítosz szerint.
Ám római változat is él, eszerint Petra tu
Romiu, az a Római sziklája név a
hivatalos. Nemcsak a képeslapok, hanem még az autópálya lejáratai is
jelzik mind a görög, mind a római megnevezést. A fehér sziget szépsége
alighanem itt, a görög szépségistennőről elnevezett sziklaegyüttesnél
éri el csúcsát. A zöldeskék tenger és a Nap együtt aranyosra fényezi a
fehér ormokat. Fürdés és fényképezés – mindkettőt gyakorolják a
turisták.
Limaszolnál sokkal gyönyörűbb a sziget nyugati partján elhelyezkedő
Pafosz, Ciprus egykori fővárosa. Emitt
elegáns nagy főútjaival, amott bensőséges kis utcáival, régi és új
ortodox templomaival, csinos házaival, rendezettségével, és lenyűgöző
tengeri kilátásával igazi európai fesztiválváros lehetne, ha repülőtere
volna, s megközelítéséhez nem kellene végiggurulni egy sziget egyik
végéről a másikra.
Autópálya
visz be dél felől Nicosiába – ahogy arrafelé hívják: Lefkosiába –, a köztársaság félig megszállt
fővárosába. A hangulatos modern városrész mögött emelkedik a vár. Az
egykori várárkok most autóparkolóként kínálnak helyet a nagyobbára
bérelt, vörös rendszámú – ezért a helyieknek figyelmeztetést is adó –
autóknak.
A
várfalon belül a nyílegyenes sétálóutca, a Lidras
vezet a török határállomásig. Ázsiai és afrikai arcok töltik be a terek
nagy részét. A bizsuktól a borokig, a sakk-készlettől a táskákig sok
mindent kínálnak az üzletsorban. „Ja, maguk
magyarok? Akkor beszéljünk így” – mondja a lány, aki
Kiskunfélegyházáról jött a szigetországba. És boldogan adja el a
kiszemelt bőrszatyrot, egyeztetve a teendőket munkatársával, egy
Budapestről jött leányzóval.
|
Tovább
menve, a török határállomásnál komoly arccal, de nem riasztóan
fogadják a magyar turistákat a határőr hivatalnokok. Gondosan
pötyögik be az útlevél számát a számítógépbe, és adnak lepecsételt
papírt, amely egynapi ott-tartózkodásra jogosít. Forgatagos a török
városrész is. Kötelező látnivaló a Lala Mustafa
Pasa-mecset. Ezt egy gyönyörűséges gótikus templomból alakították
át a derék oszmán hódítók annak idején. Le a cipőt, és irány a mecset
belseje. Fehérre meszelt boltozatok emlékeztetnek az egykori kőműves
mesterek briliáns tudására. A mecsetet belül az iszlámnak megfelelően
átalakították, hogy a Mekka felé irányultságnak megfeleljen az
épület.
A
mecseten túl már nem turistaövezet fekszik, jobb visszafordulni…
|
|
|
|
A
görög várrészben érdemes még megtekinteni a Makariosz-palotát
– noha a 36 fokos melegben ez már gyalogtúrának is beillik. A kínai
boltostól vett ásványvíz életet ment – sugallják a hűs kortyok. Igen,
a Makaroisz-palota, amelyet a hatvanas
években, Ciprus függetlenségének kikiáltása nyomán építettek, jól
kifejezi a reményt, amelyet akkor a ciprióták
éreztek.
Maga a fehér Makariosz-szobor is tehetséges
mester alkotása a palota előtt. Szerethették ezt az embert a görög ciprióták – láthatja a külső szemlélő is.
|
Vissza
a várkapu felé haladva orosz üzletbe botlik a látogató. Az egykori
birodalom szülöttei jól megértik egymást, fölelevenednek az orosz
szavak. A bor görög, de a sör orosz… Nosza egy
magnum palackkal…
És
vissza a főhadiszállásra, Larnakába. Már
négyezer évvel ezelőtt is állt itt település, fenn is maradt a Kition név, amely fel-felbukkan a városban,
ahol mostanában bolgár, litván, orosz, román és más nemzetiségű
diáklányok működnek pincérnőként, és angolul értekeznek nemcsak a
vendégekkel, hanem egymással is – érzékeltetve egy jövendő birodalom
hangulatát.
A
világ legjobb tengerpartja – mondja egy, évtizedek óta sokfelé sok napfürdőt vett
magyar turista. S valóban. Finom homoksík szélesen a víznél, és az
enyhe lejtésű tengerben végig csak homok – sehol kavics- vagy
kagylósáv. Mindez tomboló napsütéssel, és – ennek következtében –
harmincfokos vízzel…
Így
lehetett ez az újtestamentumi korban is?…
János evangélista erről nem ír.
|
A
Szent Lázár-templomban, ahonnan ezer évvel ezelőtt Bizáncba vitték Jézus
barátjának csontjait, ma a kriptában elhelyezett szarkofágot
tekinthetik meg a látogatók: hogy a három közül melyik az, amelyikben
Lázár feküdt, nem derül ki. A különlegesen szép vonalvezetésű
kőépület a gazdag ikonosztázzal ma is az igényes turisták
zarándokhelye: magyar szavak is felhangoznak a szent falak közt.
Magyar
vagyok. Yes. Katolikus
vagyok. No problem – mondja
nagyvonalúan a nagy szakállú ortodox pap a szomszédos
kegytárgyboltban
|
|
Az
óvárosi összevisszaságban mecset, sőt várbörtön is megtekinthető az
ékszerüzletek, a sütödék, vinotékák, ruha-,
cipő és táskaboltok között. Az igazi élet a tengerparti korzón pezseg –
de csak napszállta után. Langy szellők, simogató fények, üdítő zsongás
– és egy-egy fülsértően felbőgő motor…
A
nagy szálloda előtt népes rezes banda muzsikál, ismert, fülbemászó
dallamokat játszanak, elbódítván a turista tömeget. Lelkes taps tör ki
minden zeneszám után. Melyik országból jöttek? – szól a súgott kérdés a
klarinétosnak. Ciprusról – adja a meglepő választ…
És
a nyári este melegét a hóesésről szóló Adamo-melódia
hűsíti: Tombe la Neige…
Igen.
Ez már Európa.
Szöveg:
Molnár Pál. Kép: M. Szánthó Katalin – présház.eu
Balassi-oklevél a tokaji bornak
Irodalmi
borsikert ért el a Royal Tokaji Zrt. A
brit-magyar cég 2007-es száraz furmintját díjazták a XXXVIII. Tokaji
írótábor záróünnepségén. A nedű még májusban nyerte meg az idei
Balassi-kard borseregszemlét, az azóta
elkészült díszoklevelet a borvidék képviseletében Tokaj polgármestere
vette át.
Balassi-kard
Furmint – ezt a védjegyet viselheti a Royal Tokaji Zrt.
2007-es évjáratú száraz furmintja. Az ezt
tanúsító díszoklevelet a Tokaji írótábor záróünnepélyén nyújtották át
pénteken a zempléni borvárosban. „Immár a hatodik Balassi-kard
borseregszemlén a furmintok versenyeztek, és tizenkét előre válogatott
remekből választotta ki a bajnokbort a helyi hegyközség bortermelőiből
és a Balassi-kard kuratóriumából összeállt zsűri” – mondta el az
írótábor résztvevőinek a délvidéki Tari
István költő, aki 2009-ben vehette át a legkiemelkedőbb magyar
poétáknak járó Balassi Bálint-emlékkardot, így a Balassi-kardos költők
képviseletében nyújtotta át az elismerést a
tokaji bortérséget képviselő Májer
Jánosnak. Tokaj polgármestere az oklevelet magasba emelve
kijelentette: „Nagyon büszkék vagyunk borainkra, köztük a Balassi-kard
védjegy viselésére jogosult furmintra is!”
Az
ünnepségen Székelyhidi Ágoston,
a Tokaji írótábor kuratóriumának tagja vezette a tábor díjainak
átadását. A jellegzetes Hordó-díjat – avatott mester által készített,
névre szóló kishordót – ezúttal egy udinei
professzor és a Széchenyi Társaság titkára vehette át. Mindketten
kapcsolatba kerültek már korábban a Balassi-karddal. Roberto Ruspanti
egyetemi tanár ugyanis az olasz Balassi-fordító, Armando
Nuzzo kitüntetésekor mondott beszédet a
Balassi-kard ünnepségén – természetesen magyarul – 2004 februárjában
Budán. Rubovszky András pedig –
aki most a Széchenyi-évfordulót méltatta az írótábor közönsége előtt –
a Balassi-kard kuratóriumának tagja. A XVI. században egyébként maga
Balassi is többször járt Tokajban – az írótábor záróünnepségén ezt az
emléket koccintás közben idézték fel a toll mai mesterei.
Kép:
tokaj.hu
PRÉSHÁZ • MOLNÁR PÁL • BUDAPEST
|
